Álom. 

Mát. 10.(39) A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. (40) A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.

Az emberiség történetében minden időszakban voltak nagy álmok az emberek szemei előtt, s gondolatában.

Az első nagy álom a régi-régi időkben az, volt, hogy az ember elérje az Istent, az Isteneket! Legalább is a ránk maradt leírásokban ezt olvashatjuk. Hatalmas erőket mozdítottak meg, hogy Isten titkát megfejtsék, s Isten dicsőségét valamilyen módon meg tudják élni az életükben. Amikor lehetőség nyílott arra, hogy az emberek összefogjanak, és nagy dolgokat legyenek képesek elérni, akkor hatalmas épületeket, hatalmas városokat építettek álmaik szerint és megpróbálták a megálmodott Isten megvalósítani. Az ókor csodáiban, a gyönyörű épületekben, a ránk marad emlékekben, csip-csup cserepekben, freskókban, mozaikokban mindenütt benne van az emberek álma, hogy Isten meglátni, Isten dicsősége szerint élni, eljutni a szentségre, a tökéletességre. Az emberek keresték az élet teljességét és kívánták, hogy meg is találják azt.
Ennek az álomnak, hogy Istent meg kell látnunk, azaz mindennek az eredőjét meg kell értenünk és át kell vegyük, magunkba kell fogadjunk a mindenség erejét, amely az életet létrehozta és fenntartja még az ókori álmoknál is mélyebb a gyökere. Még korábban az őskorban, vagy az emberei élet kezdetének idején az emberek nem csak vadásztak, nem csak tervszerűen gyűjtögettek, nem csak élték a mindennapi életüket, hanem a körülöttük lévő természetbe beleálmodták a vágyaikat a tökéletességet.Amikor már-már magunkra találnánk, akkor újra jönnek a bajok. Pedig kellene egy pont, ahonnan a vágyainkat és álmainkat köthetnénk. Kell egy biztos fogózkodó, ahonnan szárnyalhatnának a vágyaink, de ilyent nem vagyunk képesek magunktól találni

Szeretnénk nagyon boldogok lenni, szeretnénk megvalósítani az álmainkat, csakhogy az utolsó pillanatban, amikor már-már elérjük, szinte minden összeomlik…
Ezért mondja vigasztalásul, útmutatásként Jézus a tanítványokat kiküldve: Mát. 10.(39) A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. (40) A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.