Jn 14,15-21.

Jézus mondja: 15 "Ha szerettek engem, megtartjátok az én
parancsolataimat, 16 én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót
ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: 17 az igazság Lelkét, akit a
világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban
ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz." 18 "Nem hagylak
titeket árván, eljövök hozzátok. 19 Még egy kis idő, és a világ többé
nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni fogtok. 20
Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én
pedig tibennetek. 21 Aki befogadja parancsolataimat, és megtartja
azokat, az szeret engem, aki pedig szeret engem, azt szeretni fogja az
én Atyám; én is szeretni fogom őt, és kijelentem neki magamat."

                          ÁRVÁK LENNÉNK?

Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok. Még egy kis idő, és a
világ többé nem lát engem, de ti megláttok, mert én élek, és ti is élni
fogtok. Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti
énbennem, én pedig tibennetek. (Jn 14,18-20)

Bár felnőtt voltam már, amikor a szüleim meghaltak, határozottan úgy
éreztem, mintha árván maradtam volna. Elveszítettem azt a két embert,
aki táplált, és formálta az életemet. A mély szomorúság
bizonytalanságba csapott át: Kicsoda vagyok én most? Ki az, aki egészen
jól ismer, és mégis szeret? János evangéliuma ír arról, amikor Jézus
megmondta a tanítványainak, hogy jóllehet eljön az idő, amikor már nem
láthatják őt, de mindig velük marad, mert örökké hozzá fognak tartozni.
Így van ez a szüleimmel is. Tapasztalom, hogy haláluk után tovább kísér
szerető gondoskodásuk példája, tanácsolja és irányítja életem. Ez több,
mint valami kellemes emlék. A szüleim mélyebben az életem részei, mint
azt az értelem felfoghatná; a szív mélységében fakad fel ez az érzés.
Bizonyos vagyok benne, hogy szívüknek Isten volt a tanítómestere.
Hasonlatosképpen én is Jézus élete és szeretete által juthatok el Isten
megismerésére. Ha táplálom és ápolom ezt a közösséget az imádság, az
igeolvasás, az adakozás és a szolgálat által, örökre kapcsolatban
maradok az élő Istennel.

Imádság: Kegyelmes Istenünk, bár tükröződne bennünk a te lényed, s
mindabban, amit cselekszünk. Ámen.