Zsolt 37,23-31.

23 Az ÚR irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik
neki.
24 Ha elesik is, nem marad fekve, mert az ÚR kézen fogja.
25 Gyermek voltam, meg is öregedtem, de nem láttam, hogy elhagyatottá
lett az igaz, sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.
26 Mindenkor könyörül, és kölcsönad, gyermeke áldott lesz.
27 Kerüld a rosszat, tégy jót, és itt lakhatsz mindvégig.
28 Mert az ÚR szereti a jogosságot, és nem hagyja el híveit. Megőrzi
őket mindenkor, a bűnösök utódait pedig kiirtja.
29 Az igazak öröklik a földet, és ott laknak mindvégig.
30 Bölcsen beszél az igaznak a szája, és a nyelve igazat mond.
31 Isten törvénye van a szívében, nem ingadoznak léptei.

                           AZ EPERPALÁNTA


Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!
Magasztalnak a népek, magasztal a föld. (Zsolt 46,11)

Kora tavasszal, miközben a kertemben gyomláltam, észrevettem egy
eperpalántát, amely korábban nem volt ott. Csodálkoztam, vajon honnan
került oda, én biztosan nem ültettem. Aztán eszembe jutott, hogy az
előző évben vettem egy faládát, amely egy cserepet, némi virágföldet és
epermagokat tartalmazott. A magokat elültettem a cserépbe, napfényes
helyre raktam a teraszomon, és egész tavasszal meg nyáron locsoltam. A
magok alig hajtottak ki, így ősszel csalódottan öntöttem ki a cserép
kiszáradt tartalmát a kert sarkába. Egy év múlva egy virágzó
eperpalántára bukkantam ott.
Ez a kis palánta bátorsággal töltött el. Gyakran, ha zaklatott,
csalódott vagyok, és félek, úgy elborít a reménytelenség, hogy
legszívesebben feladnám. Most, látva az eperpalántát a kertemben, arra
gondolok, hogy Isten mindig munkálkodik. Nem számít, milyen
kilátástalanok a körülményeim, vagy mivel kell megküzdenem. Isten
reményt és bátorságot önt belénk, hogy szembe tudjunk nézni az élet
kihívásaival.

Imádság: Drága Istenünk, ha elbátortalanodunk és feladnánk a küzdelmet,
emlékeztess rá, hogy te sosem hagysz cserben minket. Ámen.