Lk 15,11-32.

11 Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. 12 A
fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső
részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a
fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és
ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14 Miután
elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy
nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek
egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16 Ő
pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a
disznók ettek, de senki sem adott neki." 17 "Ekkor magába szállt és ezt
mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt
éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy
fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20 És
útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta
őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21 A fiú
ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem
vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa viszont ezt mondta
szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok
gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23 Azután hozzátok a hízott borjút,
és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert ez az én fiam meghalt és
feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." 25 "Az
idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz,
hallotta a zenét és a táncot. 26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta
tőle, hogy mi történik itt. 27 Mire a szolga így felelt: A testvéred
jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben
visszakapta őt. 28 Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az
apja kijött, és kérlelte. 29 Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod,
hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te
sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak
barátaimmal. 30 Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel
tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31 Ő azonban
ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32
Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és
feltámadott, elveszett és megtaláltatott."

                        AZ IDŐSEBB TESTVÉR

Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat
nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.
(Zsid 4,16)

A nagyapám nagylelkű ember. Egész életében keményen dolgozott, és a
legnagyobb öröme az, ha megoszthatja másokkal, amije van, minthogy
megtartson magának mindent. Sokat tanultam Isten szeretetéről a nagyapám
példáján keresztül.
Néha előfordult, hogy pénzt adott valamelyik családtagnak, holott az
nem tett semmit, amivel kiérdemelte volna. Időnként vonakodom elmondani
nagyapámnak kéréseimet. De ő szereti meghallgatni, és a tőle telhetőt
megteszi.
Amikor a tékozló fiú történetét (Lk 15,11-32) olvasom, az idősebb
testvéren gondolkodom. Arról beszél, hogy semmit nem kapott az apjától,
habár nem is mondta el apjának a vágyait. Ahogy a tékozló fiú apja és az
én nagyapám, Isten szívesen meghallgatja a szükségünket, vágyainkat.
A nagyapámmal ellentétben Istennek mindene megvan, Isten bármit
megtehet, és mindent tud. Örömmel meghallgat, és boldogan ad nekünk.
Bátran kérhetünk Istentől, és bízhatunk benne, hogy ő figyel, és
szeretettel válaszol.

Imádság: Istenünk, jó Atyánk, olyan nagylelkűen adsz nekünk. Szeretnénk
bízni a szeretetedben és törődésedben, hogy betöltöd minden
szükségünket.

Ámen.