< ki kinek mivel tartozik, csak azt tartom számon: én tartozom mindig, mindenkinek, mert annyit kaptam az én Megváltó Uramtól, hogy egy életre eladósított ENGEM>

Ebben erősödik meg az, aki helyesen úrvacsorázik. Ezért nem jó az, hogy az említett négyféle szemlélet közül legtöbbször csak az elsőre gondolunk. Hozzuk a bűneinket és vágyunk a bocsánatra. Ez a bűnbánat, ha valóban megvan és őszinte, akkor az úrvacsorai istentiszteleteinket egy kicsit hasonlatossá teszi a gyászszertartáshoz. Mindenki szomorú arccal, magába roskadva, a bűneire koncentrálva jön. Ez szükséges. Viháncolva, bűnbánat nélkül senki ne úrvacsorázzék, mert ez nem annak az alkalma. Kell, hogy tudjuk, mire kérünk bocsánatot. De a négy közül ez csak az egyik aspektus.

Ott kell lennie a szívünkben annak az örömnek, hogy van bocsánat, és ahogy azt a kenyeret megfogtam, így vegyem komolyan a bocsánatot is. Nem nézegetjük a lelkész kezében a kenyeret, hanem elvesszük, és nem dobjuk el, hanem a szánkba tesszük. Megfogom és az enyém lesz. Nos, így kellene megragadni az Isten kegyelmét is. Utána nem bizonytalankodni abban: vajon most megbocsátott, vagy nem. Még arra a bűnre is van bocsánat, vagy arra már nincs? Helyes volt a bűnbánatom, vagy nem? Meg van ígérve: ha megvalljuk bűneinket, megbocsátja és megtisztít minden hamisságtól. Akkor adjunk hálát ezért

.

Komolyan venni a bocsánatot azt jelenti: megköszönöm ott mindjárt. Utána ennek az öröme él bennem, és nem az a bűnbánat, amivel odajöttem, mert az a bűn már nincs többé, azt Ő eltörölte, én se emlékeztessem magamat rá. Vagy, ha eszembe jut, újabb ok a hálaadásra: Köszönöm, Uram, hogy arra is bocsánatot kaptam. Az ördög gondoskodik arról, hogy újra és újra eszünkbe juttasson megbocsátott bűnöket is. Ez legyen újra és újra indíték arra, hogy hálát adunk Istennek.

Nem véletlenül nevezték az őskeresztyének az úrvacsorát eucharasztiának, ami azt jelenti: hálaadás. Az hatja át, annak a jegyében történik. Hálát adok a keresztért, az O feltámadásáért, hogy készen van a helyem a nagy vacsorán. És hálát adok azért, hogy itt vannak, akiknek szolgálhatok, és vannak, akik szeretnek engem, hogy összetartozhatunk valamilyen szinten. Csupa ok a hálaadásra. Ne hiányozzék a hálaadás a mi úrvacsorai istentiszteleteinkről és magatartásunkból se!

FOLYTATOM.