Mt 6,25-34.

Jézus tanácsa: 25 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy
mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.
Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek
meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak,
és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek
náluk? 27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét
csak egy arasznyival is? 28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek
meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem
fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem
öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30 Ha pedig a mező
füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az
Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" 31 "Ne aggódjatok
tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit
öltsünk magunkra? 32 Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei
Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33 De keressétek
először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak
nektek. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik
magáért: elég minden napnak a maga baja."

                            BIZTOS JÖVŐ


Árváknak atyja, özvegyek védője az Isten, szent hajlékában. (Zsolt
68,6)

1989-ben halt meg édesapám. Hirtelen elsötétült a világ számomra. Soha
nem gondoltam volna, hogy ilyen korán elhagy bennünket. Abban az időben
nővéremmel még főiskolára jártunk, és édesanyám még soha nem dolgozott
házon kívül. Apám volt a család vezetője, mint szilárd családfő,
ugyanakkor türelmes, védelmező és tele gyengédséggel. A veszteségtől
szenvedve kezdtük elveszíteni a reményt. Sok kérdésünk volt: Túl fogjuk
élni? Hogyan állunk majd helyt a mindennapokban? Testvéremmel vajon be
tudjuk majd fejezni a főiskolát? Anya fog tudni majd gondoskodni rólunk?
Akkor a fenti bibliai üzenet jutott eszembe. Rájöttem, hogy csak akkor
érezhetjük magunkat biztonságban, ha Istennek adjuk az életünket. Ahogy
ezt megtettük, Isten segített. Nagybátyánk finanszírozta az iskolánkat,
amíg megszereztük a diplomát. Anyám el tudta adni házi készítésű
süteményeit, tortáit és más ételeket a szomszédoknak és rokonoknak.
20 év telt el azóta, és mind megtanultuk Istenre rábízni az életünket.
Habár apám már nincs velünk, nem vezet és véd bennünket, de Isten lett
Atyánkká. Nem kell aggódnunk a jövőnk miatt, mert Isten kezében vagyunk.

Imádság: Hálát adunk neked drága mennyei Atyánk, mert mindig velünk
vagy. Segítesz, mikor elveszítjük a reményt, elűzöd félelmeinket és
aggódásainkat. Ámen.