Róm 13,11-14.

11 De mindezt valóban tegyétek is, mert tudjátok az időt, hogy itt van
már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb
van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk: 12 az éjszaka
múlik, a nappal pedig már egészen közel van. Tegyük le tehát a sötétség
cselekedeteit, és öltsük fel a világosság fegyvereit. 13 Mint nappal
illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben,
nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és
irigységben, 14 hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a
testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek
benne.

                          CSAK VÁRJATOK!

Tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek
az álomból. (Róm 13,11)

Lelkipásztorként minden adventkor elmondom az embereknek, hogy "hosszú
évszázadok óta a keresztyének hasznos tanításnak tartották egyszerűen
csak várni, pusztán várni, és miközben várakoznak, számadást tartani
életükkel." Akkor az emberek azt felelik: "Jaj, ne légy már ilyen
ünneprontó".
Őszintén szólva, nem tetszik Keresztelő János szerepe, aki bűnvallásra
hívja a népeket. Jobban szeretek a metodista Mike lenni, aki eljár a
vasárnapi iskolai karácsonyi rendezvényekre.
A Krisztusra várakozásunkban azonban mégiscsak készülnünk kell. Úgy
készülünk, hogy elismerjük, szükségünk van rá. Őszintén meg kell
látnunk, mi hiányzik vagy mi helytelen az életünkben. Az adventi időben
felismerhetjük, hogy a lelkünkben lévő űrt nem lehet apróságokkal,
szórakozással, étellel, alkohollal, kábítószerrel, sporttal,
tennivalókkal, utazással, munkával, vallással vagy templommal
kitölteni. Tudjuk, mert kipróbáltuk. Nem tudnak betölteni ezek, mert a
szívünkben lévő űr Isten-alakú, amit csak a Szent Isten tud betölteni.
Az advent azért van, hogy lássuk, a gyermek a jászolban Isten gyermeke.
Ha nem ébredünk fel, alvó szemeink nem fogják felismerni Istent a
gyermekben, aki emberi formát öltött.

Imádság: Urunk, emberi természetünknél fogva elveszettek vagyunk.
Taníts minket várni rád.

 Ámen.