Mt 20,1-13.

Jézus mondja: 1 "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel
kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. 2 Miután megegyezett a
munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. 3 Amikor
kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,
4 és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom
nektek. 5 Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és
délután három óra tájban, és ugyanígy tett. 6 Amikor pedig késő délután
öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és
megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? 7 Azok pedig így
válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta
nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! 8 Miután pedig beesteledett, ezt mondta
a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a
bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. 9 Ekkor jöttek azok, akik öt óra
tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. 10 Amikor azután az
elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy
dénárt kaptak. 11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, 12
és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted
őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a
hőségtől. 13 Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled
igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem?

                         CSALÁDI TÖRTÉNET

Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten
gyermekeivé legyenek. (Jn 1,12)

Mindig túl érzékeny voltam a gyógyszerekre. Erre akkor jöttünk rá,
mikor gyerekkorunkban nővéremmel egyszerre voltunk mandulaműtét miatt
kórházban. Közös szobába kerültünk, a nővérem ágya az ablak mellett
volt. Hamarosan megkaptuk az injekciót a műtét felvezetéseként. Beverly
rögtön álmossá vált, míg én hangosan kiabáltam, és kijelentettem, hogy
kirepülök az ablakon. Beverly anyát kérte, csendesítsen már le, hogy
aludni tudjon. Mindig mulatunk ezen a kis incidensen, ami a családi
történet részévé vált.
Isten üzenetére, szeretetére is nagyon különbözően tudnak reagálni az
emberek. Valaki odaadóan hallgatja, és azonnal elhatározza, hogy
Krisztus követője lesz. Valaki sokáig fontolgatja, valóban igaz-e, és
csak később tér meg. A mi felelősségünk az, hogy beszéljünk arról, Isten
hogyan változtatott meg, és hogy örök életet ígér nekünk. De nem
dönthetünk mások helyett! Mindenkinek szabad akarata van.
Mint ahogy anya sem tudott kezelni az injekció beadása után, mi sem
irányíthatjuk mások reagálását Isten szeretetére. Viszont a szeretetet
megoszthatjuk, mivel tudjuk, Isten mindenki számára ugyanannyi
babusgatást, törődést szán.

Imádság: Istenünk, adj bátorságot Krisztusról beszélni másoknak, hogy
megismerjenek és higgyenek benned! Ámen.