Mk 12,41-44.

41 Amikor Jézus leült a templomi persellyel szemben, nézte, hogyan
dobja a pénzt a sokaság a perselybe. Sok gazdag sokat dobott bele, 42
egy szegény özvegyasszony pedig odamenve beledobott két fillért, azaz
egy krajcárt. 43 Jézus odahívta tanítványait, és ezt mondta nekik:
"Bizony, mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél
többet dobott a perselybe. 44 Mert mindannyian fölöslegükből dobtak, ő
azonban szegénységéből mindazt beledobta, amije csak volt, az egész
vagyonát."

                      EGY FELSZABADÍTÓ LECKE

Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél
többet dobott a perselybe. (Mk 12,43)

Az őszi idő beálltával gyülekezetünk általában közös vacsorát szervez.
Nem határozzuk meg a vacsora árát, hanem önkéntes felajánlásokat kérünk.
Az adományokat pedig olyan helyi szervezetekhez juttatjuk, amelyek a
városban élő rászorulókat segítik élelemmel, ruházattal vagy fűtésszámla
rendezésével.
Az elmúlt ősszel, a vacsora alatt, azon kaptam magam, hogy figyelem, ki
mit dob az adománygyűjtő kosárba. Voltak, akik csekket írtak, mások
papírpénzt dobtak be. Néhányan azonban csak egy-két érmét adtak. Ez
bosszantott. Úgy éreztem, hogy ezek az emberek kihasználnak minket, és
csak egy ingyen ételt akarnak. Odamentem a lelkipásztorhoz, hogy
elmondjam észrevételeimet és megkérdeztem: "Nem kellene javasolnunk egy
konkrét összeget az ételért?"
Ezt válaszolta: Rá se kellene néznünk a kosárra. Az adomány azt
jelenti, hogy az embereknek szabadságuk van annyit adakozni, amennyire
indítást éreznek. Talán éppen annyira szükségük van a közösségre, mint
egy tál levesre.
Felszabadítóak voltak szavai. Az özvegyasszony történetére
emlékeztetett, aki mindenét odaadta. Amikor felszolgálok egy tál levest,
eszembe jut a lecke, amit akkor tanultam: Nem az én tisztem megítélni
másokat, hogy mennyit adakoznak.

Imádság: Istenünk, segíts, hogy szabadon tudjunk adakozni, és ne
ítélkezzünk mások cselekedetei felett.

Ámen.