Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer  ajuhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez. Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! Mózes azt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy a fáraóhoz menjek, és kihozzam Izráel fiait Egyiptomból? De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek. Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezeted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok tisztelni az Istent. De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik? Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az ÚR, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!

2Móz 3,1-15

EGY GALAMB

És íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,20)

Vasárnap volt. Jó meleg nyári vasárnap. Az imaházunk bejárati ajtaja kora reggel óta nyitva állt. Amikor beléptem, hogy lássam, jött-e már valaki az istentiszteletre, a terem üres volt. A leghátsó sorban az egyik széken azonban észrevettem egy galambot. Mozdulatlan volt, annyira, hogy megállapítottam: "Jaj, de szép galambszobor!" És akkor hirtelen a galamb elfordította a fejét. "Ez élő!" Szép világosbarna színe volt. Nem mozdultam, nehogy megijesszem. Ahogy ott voltunk ketten, a galamb meg én az imaterem csendjében, nem tudtam másra gondolni, mint hogy itt van Isten Szentlelke galamb formájában, és akkor pedig ez egy Lélektől megáldott istentisztelet lesz! Eltöltött az öröm. Nagyon felemelő volt. Ha valaki megkérdezi, azt válaszoljuk, hogy Isten mindig, mindenütt jelen van, mert így ígérte. Mégis, amikor jelét adja ennek, az különös öröm. Az ég és a föld összeér. 
Aztán valaki kinyitotta az ablakot, és a galamb kirepült, de Isten láthatatlan Lelke ott maradt az imateremben. Lehet, hogy eltévedt postagalamb volt? Lehet, hogy Isten küldte? Számomra Isten üzent rajta keresztül: Ne félj, íme, én itt vagyok!

Imádság: : Köszönjük, szerető Urunk, az ilyen mennyei pillanatokat! Ámen.