Jn 11,32-44.

32 Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a
lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt
volna meg a testvérem." 33 Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a
vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, 34 és
megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd
meg!" 35 Jézus könnyekre fakadt. 36 A zsidók ezt mondták: "Íme,
mennyire szerette!" 37 Közülük néhányan pedig így szóltak: "Ő, aki a
vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon
meg?" 38 Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy
barlang volt, és kő feküdt rajta. 39 Jézus így szólt: "Vegyétek el a
követ." Márta, az elhunyt testvére így szólt hozzá: "Uram, már szaga
van, hiszen negyednapos." 40 Jézus azonban ezt mondta neki: "Nem
mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?" 41
Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt
mondta: "Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. 42 Én tudtam,
hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy
elhiggyék, hogy te küldtél engem." 43 Miután ezt mondta, hangosan
kiáltott: "Lázár, jöjj ki!" 44 És kijött a halott, lábán és kezén
pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: "Oldjátok
fel, és hagyjátok elmenni!"

                           EGYÜTT SÍRVA

Jézus könnyekre fakadt. (Jn 11,35)

Amikor a 21 éves fiunk, Michael meghalt egy autóbalesetben, fájdalom
emésztette szívünket. A halála után családtagok és barátok vettek
körül, akik próbáltak megvigasztalni. Tudtuk, hogy szívből jövő jó
szándék vezérli őket. Néhány szó tényleg segített, de egy pár
megjegyzés kifejezetten bántott. Azt hallva, hogy "most már jobb helyen
van", és "Isten azt akarta, hogy hazatérjen" kicsit sem tudta
lecsillapítani a lelkünk fájdalmát.
Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy Lázár meghalt, de fel fog
támadni a sírból. Ha Jézus tudta, hogy a történet feltámadással
végződik, miért sírt mégis? Azt gondolom, hogy a sírókkal sírt ő is,
mert szerette őket, és mert elszomorította Mária bánata.
Jól tudják azok az emberek, akik gyászolnak, hogy a sírás
megkönnyebbülést hoz, és a gyász könnycseppjei Isten kegyelmének
ajándéka. Azoktól kaptuk mi is a legnagyobb segítséget, akik szavak
híján egyszerűen együtt sírtak velünk. A tragédia tükrében láthattuk
meg, mennyire szerették nemcsak Michaelt, hanem minket is. A szavaknak
is megvan a helyük, de még nagyobb dolog, ha megosztjuk a fájdalom
könnyeit. Ha így teszünk, Isten kegyelmét testesítjük meg azok számára,
akik gyászolnak.

Imádság: Mennyei Atyánk, segíts lerombolni a gátakat, és megnyitni
szívünket azok felé, akiket szeretünk.

 Ámen