Jn 11,32-44.

32 Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, leborult a
lába elé, és így szólt hozzá: "Uram, ha itt lettél volna, nem halt
volna meg a testvérem." 33 Amikor Jézus látta, hogy Mária sír, és a
vele jött zsidók is sírnak, megrendült lelkében és háborgott, 34 és
megkérdezte: "Hova helyeztétek őt?" Azt felelték: "Uram, jöjj és lásd
meg!" 35 Jézus könnyekre fakadt. 36 A zsidók ezt mondták: "Íme,
mennyire szerette!" 37 Közülük néhányan pedig így szóltak: "Ő, aki a
vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon
meg?" 38 Jézus - még mindig mélyen megindulva - a sírhoz ment: ez egy
barlang volt, és kő feküdt rajta.

Ézs 43,1-4.

1 De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak
el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
3 Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!

 Jn 1,1-5.

1 Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
2 Ő kezdetben az Istennél volt. 3 Minden általa lett, és nélküle semmi
sem lett, ami létrejött. 4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek
világossága. 5 A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem
fogadta be.

                       A FÉNY FELÉ FORDULVA

A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be. (Jn1,5.)

Amikor a feleségemnél megállapították a mellrákot, első beszélgetésünk
a betegség és a halál szomorúságába fordult.

TÖRÕDÉS

Jézus mondta: "Beteg voltam, és meglátogattatok." (Mt 25,36)

Barátnõm, Julie, egy krónikus, titokzatos betegségben szenvedett, amely
állandó fehérje-kúrát és fájdalomcsillapító szereket jelentett számára.
Amikor a testsúlya már 50 kiló alá esett, beszélgetéseink már csak
állapota, betegségének tünetei, és az én javaslataim körül forogtak.
"Talán meg kellene próbálnod ezt - vagy azt - vagy emezt..."
Egy idõ után már semmit nem tudtam mondani, már imádkozni sem tudtam.

A SZERETET NEM MÚLIK EL

Amikor pedig eljön a tökéletes, eltöröltetik a töredékes. (1Kor 13,10)

Elveszíteni valakit, akit szeretünk, nagyon nehéz. Együtt kell élni
azzal a tudattal, hogy nincs többé. A tátongó ûr nyomasztó, és akárhogy
is történt, mindenképp felmerül a kérdés: vajon elégszer és a másik
számára is érthetõen fejeztem-e ki az iránta érzett szeretetet? Azt
hiszem, magának hazudik, aki erre igennel tud válaszolni. A szeretet
bizony elmúlhat, ha nem ápolják, gondozzák rendszeresen; és sajnos
sokszor visszafordíthatatlanul.

Szeretettel.

Hogy minden szenvedés elkerüljön,
hogy a jövõben utaidat csak
rózsák szegélyezzék és
soha keserû könnyet ne hullass,
soha fájdalmat ne érezz:
Nem, én nem ezt kívánom neked.

Mert vajon megtisztulhat-e a szív könnyek nélkül,
és lehet-e érett, mely nem szenvedett?

Én inkább azt kívánom neked mindezek helyett:
hogy életed boldog napjainak szép emlékét
szívedben mindig hálával õrizzed meg.