2Kor 4,8-18.

8 Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk,
de nem esünk kétségbe; 9 üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak,
letipornak, de el nem veszünk; 10 Jézus halálát mindenkor testünkben
hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben. 11 Mert
életünk folyamán szüntelen a halál révén állunk Jézusért, hogy a Jézus
élete is láthatóvá legyen halandó testünkben. 12 Azért a halál bennünk
végzi munkáját, az élet pedig bennetek. 13 Mivel pedig a hitnek ugyanaz
a Lelke van bennünk, ahogyan meg van írva: "Hittem, azért szóltam", mi
is hiszünk, és azért szólunk! 14 Mert tudjuk, hogy aki feltámasztotta az
Úr Jézust, az Jézussal együtt minket is feltámaszt, és maga elé állít
veletek együtt. 15 Mert minden értetek van, hogy a kegyelem sokasodjék,
és egyre többen adjanak hálát az Isten dicsőségére. 16 Ezért tehát nem
csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis
megújul napról napra. 17 Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk
minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, 18 mivel
nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig
valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

                           FEKVŐRENDŐR

A mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy,
örök dicsőséget szerez nekünk. (2Kor 4,17)

Az orvosom aggódó szavai váratlanul értek: "Mike, az eredmények
pozitívak. Prosztatarákja van." A diagnózis miatt összezavarodtam és
megszédültem. Amikor elmondtam a feleségemnek és gyerekeimnek, sírtak.
Engem is félelem töltött el.
A 22 éves fiam megrendülésemet látva vigasztalt: "Apa, tekints erre
úgy, mint egy fekvőrendőrre." A rák csupán egy bukkanó az élet útján?
Napokig mérlegeltem a szavait, majd rájöttem, hogy van bennük valami
bölcsesség. A diagnózis arra ösztönzött, hogy "eresszem vissza a
gázpedált", hogy lelassítsak, és arra figyeljek, ami igazán fontos, és
gondoljam át a magától értetődőnek tűnt dolgokat: az Úrral való
kapcsolatomat, a házasságomat, de még a holdfényes égbolt szépségét is.
Egy bibliai igeszakasz vigasztalást adott: "Ezért tehát nem csüggedünk.
Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul
napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket
meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk." (2Kor 4,16-17) Ez az ige
földi megpróbáltatásokat helyez kilátásba. Nem számít, mennyire komoly
vagy hosszú egy megpróbáltatás. Amikor az örökkévalóságból tekintünk
majd vissza rá, akkor csak egy-egy fekvőrendőrnek (bukkanónak) látszik
majd a hazafelé vezető úton.

Imádság: Urunk, köszönjük, hogy a veled való kapcsolatunk megtart
minket, bármit hozzon is az élet.

Ámen.