Mk 10,46-52.

46 Azután Jerikóba értek, és amikor Jézus tanítványaival és elég nagy
sokasággal kifelé ment Jerikóból, egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus
fia ült az út mellett. 47 Amikor meghallotta, hogy a názereti Jézus az,
így kiáltott fel: "Dávid Fia, Jézus, könyörülj rajtam!" 48 Többen is
rászóltak, hogy hallgasson, ő azonban annál inkább kiáltozott: "Dávid
Fia, könyörülj rajtam!" 49 Jézus megállt és ezt mondta: "Hívjátok ide!"
Odahívták a vakot ezekkel a szavakkal: "Bízzál! Kelj fel! Hív téged!"
50 Ő pedig ledobta felsőruháját, felugrott, és odament Jézushoz. 51
Jézus megkérdezte tőle: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" A vak ezt
mondta: "Mester, hogy újra lássak." 52 Jézus ekkor így szólt hozzá:
"Menj el, a hited megtartott téged." És azonnal újra látott, és követte
őt az úton.

Jézus megkérdezte Bartimeustól: "Mit kívánsz, mit tegyek veled?" (Mk
10,51)

Egy fiatal szociális munkás arról panaszkodott felettesének, hogy
nehézségei vannak a feladatai elvégzése közben. "Az a baj, hogy az
emberek állandóan közbevágnak." A főnöke így válaszolt: "De hát éppen
ez a munkád, hogy félbeszakítsanak."
Mindannyian átélünk hasonló élményeket. Ám ugyanakkor észrevesszük az
ezzel járó lehetőségeket is. Visszatekintve legfontosabb
kapcsolatainkra vagy szolgálatainkra, meg kell állapítanunk, hogy azok
első látásra, zömmel ilyen "félbeszakításoknak" tűntek.
Jézus példát mutat ebben is, hogyan bánjunk ezekkel. Jeruzsálembe
vezető utolsó útján a bátor vak Bartimeus így kiáltott fel: "Dávid Fia,
Jézus könyörülj rajtam!" (Mk 10,47) Ez a jeruzsálemi út Jézus
szolgálatának egy nagyon fontos állomása volt, hiszen a világ
megváltása volt a célja. De ő mégis meghallotta Bartimeust, megállt, és
meggyógyította.
Az Isten által kijelölt misszió számunkra mindig is az emberekről szól.
Semmivel sem igazolhatjuk, ha figyelmen kívül hagyjuk Isten gyermekeit.
Az életünkben bekövetkező "félbeszakítások" az ő szolgálatára hívnak
bennünket.

Imádság: Jézusunk, adj nekünk érzékeny füleket mindig meghallani a
szükségben lévők kiáltását.

 Ámen.