2010. június 21. hétfő

Neh 1,1-11; 6,15-16

.

1 Nehémiásnak, Hakaljá fiának a története. A huszadik esztendő Kiszlév
havában történt, amikor Súsan várában voltam, 2 hogy megérkezett hozzám
egyik atyámfia, Hanáni, és vele együtt néhány Júdából való férfi.
Kérdezősködtem tőlük a megmenekült júdaiakról, akik a fogság után
megmaradtak, meg Jeruzsálemről. 3 Elmondták nekem, hogy a megmaradtak,
akik a fogság után maradtak meg, nagy bajban és gyalázatban vannak ott
abban a tartományban. Jeruzsálem várfala csupa rés, és kapui tűzben
égtek el. 4 Amikor meghallottam ezeket, napokon át ültem, sírtam és
gyászoltam, böjtöltem és imádkoztam a menny Istene előtt, 5 és ezt
mondtam: Ó URam, mennynek Istene, te nagy és félelmes Isten! Te
hűségesen megtartod a szövetséget azokkal, akik téged szeretnek, és
parancsolataidat megtartják. 6 Legyen figyelmes a füled, legyen nyitva
a szemed, és hallgasd meg szolgád imádságát, aki most éjjel-nappal
imádkozik előtted szolgáidért, Izráel fiaiért. Vallást teszek Izráel
fiainak a vétkeiről, amelyekkel vétkeztünk ellened. Vétkeztem én is és
atyám háza népe is! 7 Nagy gonoszságot követtünk el ellened, mert nem
tartottuk meg azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket,
amelyeket szolgádnak, Mózesnek adtál. 8 Emlékezz vissza arra az
ígéretre, amelyet kijelentettél szolgádnak, Mózesnek: Ha ti hűtlenek
lesztek, én elszélesztelek benneteket a népek közé. 9 De ha megtértek
hozzám, megtartjátok parancsolataimat, és teljesítitek azokat: még ha
az ég szélén lennének is azok, akiket eltaszítottam közületek, onnan is
összegyűjtöm és elviszem őket arra a helyre, amelyet kiválasztottam,
hogy ott legyen nevemnek lakóhelye. 10 Hiszen a te szolgáid ők, és a te
néped, akiket megváltottál nagy erőddel és hatalmas kezeddel! 11 Ó
Uram, legyen figyelmes a füled szolgád imádságára és szolgáid
imádságára, akik boldogok, hogy félhetik a te nevedet! Adj ma sikert
szolgádnak, és add, hogy legyen hozzá irgalmas az az ember! Én ugyanis
a király pohárnoka voltam.
15 A várfal Elúl hónap huszonötödikére, ötvenkét nap alatt készült el.
16 Amikor ezt meghallották ellenségeink, félni kezdtek a körülöttünk
élő népek, és nagyot estek saját szemükben, mert fölismerték, hogy
Istenünk segítségével lehetett véghezvinni ezt a munkát.

                        LEHETETLEN FELADAT?

Veled a rablóknak is nekirontok, az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
(2Sám 22,30)

Mindig nagy lelkesedéssel és hittel kezdek neki új dolgoknak, ez
sohasem jelentett számomra problémát. A feladat befejezése viszont
annál inkább. Miközben heteken át gondolkodtam a tennivalón, újra és
újra Nehémiás könyve jutott eszembe.
Nehémiás a perzsa Artaxerxes király pohárnoka volt és királyi
jóváhagyással belevágott egy igazán lehetetlennek tűnő feladatba, a
Jeruzsálem városát körülvevő kőfalak újraépítésébe. A száz esztendeje
romokban heverő falak bizonyára helyrehozhatatlan károsodást
szenvedtek. Nehémiás azonban tanulmányozni kezdte az előtte álló
feladatot, csendben elkészítette terveit, megszervezte az embereket, és
52 nap alatt a felmerülő számos akadály ellenére újjáépítette a
falakat.
Csak gondoljanak bele: 52 gondokkal teli nap, nincsenek modern gépek,
nincsenek fizetett munkások, csupán csak Isten segítsége. De ez volt
az, ami igazán számított. Nem a feladat nagysága fontos, hanem
leginkább Istenünk hatalma számít.
Megkérdezhetjük magunktól: Milyen lehetetlennek tűnő feladattal kell ma
szembenéznem? Milyen falakat kell leküzdenem? Isten segített
Nehémiásnak, és nekünk is segíteni akar. Ha szolgálatot bíz ránk, a
segítséget is megadja a befejezésig.

Imádság: Istenünk, ajándékozz meg minket hittel és kitartással, hogy
ragaszkodjunk ígéreteidhez.

 Ámen.