Zsolt 23.

1 Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
2 Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
3 Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
4 Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert
te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
5 Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet
olajjal, csordultig van poharam.
6 Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR
házában lakom egész életemben.

                          FÉLELEM NÉLKÜL

Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te
velem vagy. (Zsolt 23,4)

Ma meglátogattam egy haldokló férfit. Miután felolvastam az ágyánál a
Zsolt 23-at és a Jn 14-et, kezemet a fejére téve imádkoztam érte. A
felesége és a lánya zokogva simogatták a karját, már se beszélni, se a
szemét kinyitni nem tudta. Amikor utoljára beszéltem vele, elmondta,
hogy fél a haláltól, ezért kihangsúlyoztam a zsoltár negyedik versét.
Amikor visszamentünk a nappaliba, a felesége azt mondta: "Tudja, lehet,
hogy még kijön ebből."
Nagyon meglepődtem. Arra gondolt, hogy talán még meggyógyul, és
teljesen felépül. Én úgy gondoltam, hogy a halála már
megváltoztathatatlan tény. Azt válaszoltam, amit igaznak hittem: "Isten
kezében van." A felesége egyetértett.
Mivel minden, ami minket ér Isten kezében van, reménységünk van a
jövőre. Nemcsak ennek az embernek az egészsége, gyógyulása van Isten
kezében, hanem az én családom, az anyagi körülményeim, a munkába vezető
utam, az egész jövőm is. A zsoltáros emlékeztet rá, hogy Istennél van a
sorsunk. Bármilyen jónak, vagy esetleg borzalmasnak is tűnik az élet,
sohase higgyük semmiről, hogy lefutott ügy. Akármit is hozzon a jövő,
Isten megígérte, hogy velünk lesz.

Imádság: Urunk, azokért könyörgünk, akik látszólag reménytelen
helyzetben vannak. Add, hogy reménységet találjanak a te szeretetedben,
és érezzék jelenlétedet. 

Ámen.