Jn 4,5-42.

4 Samárián kellett pedig átmennie, 5 és így jutott el Samária egyik
városához, amelynek Sikár volt a neve. Ez közel volt ahhoz a birtokhoz,
amelyet Jákób adott fiának, Józsefnek. 6 Ott volt Jákób forrása. Jézus
akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. 7 Egy
samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: "Adj
innom!" 8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót
vegyenek. 9 A samáriai asszony ezt mondta: "Hogyan? Te zsidó létedre
tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok?" Mert a zsidók nem
érintkeztek a samáriaiakkal. 10 Jézus így válaszolt: "Ha ismernéd az
Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom! te
kértél volna tőle, és ő adott volna neked élő vizet." 11 Az asszony így
szólt hozzá: "Uram, merítő edényed sincs, a kút is mély: honnan vennéd
az élő vizet? 12 Talán nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki ezt a
kutat adta nekünk, és aki maga is ebből ivott, sőt fiai és jószágai
is?" 13 Jézus így válaszolt neki: "Aki ebből a vízből iszik, ismét
megszomjazik, 14 de aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki,
soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz
benne." 15 Az asszony erre ezt mondta: "Uram, add nekem azt a vizet,
hogy ne szomjazzam meg, és ne kelljen idejárnom meríteni." 16 Jézus így
szólt hozzá: "Menj el, hívd a férjedet, és jöjj vissza!" 17 Az asszony
így válaszolt: "Nincs férjem." Jézus erre ezt mondta: "Jól mondtad,
hogy férjed nincs, 18 mert öt férjed volt, és akivel most élsz, nem
férjed: ebben igazat mondtál." 19 Az asszony ekkor így felelt: "Uram,
látom, hogy próféta vagy. 20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták az
Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol
Istent imádni kell." 21 Jézus így válaszolt: "Higgy nekem asszony, hogy
eljön az óra, amikor nem is ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben
imádjátok az Atyát. 22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt
imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. 23 De
eljön az óra, és az most van, amikor az igazi imádói lélekben és
igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres
magának. 24 Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és
igazságban kell imádniuk." 25 Az asszony így felelt: "Tudom, hogy eljön
a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk
mindent." 26 Jézus ezt mondta neki: "Én vagyok az, aki veled beszélek."
27 Tanítványai éppen ekkor jöttek meg, és csodálkoztak azon, hogy
asszonnyal beszél, de mégsem mondta egyikük sem: "Mit akarsz, vagy mit
beszélsz vele?" 28 Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a
városba, és szólt az embereknek: 29 "Jöjjetek, lássátok azt az embert,
aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ez-e a Krisztus?"
30 Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá. 31 Közben kérték
őt a tanítványai: "Mester, egyél!" 32 Ő pedig azt mondta nekik: "Nekem
van eledelem, amit egyem, amiről ti nem tudtok." 33 A tanítványok erre
egymást kérdezték: "Valaki talán hozott neki enni?" 34 Jézus ezt mondta
nekik: "Az én eledelem az, hogy teljesítsem annak akaratát, aki
elküldött engem, és bevégezzem az ő munkáját. 35 Vajon nem ti magatok
mondjátok-e, hogy még négy hónap, és jön az aratás? Íme, mondom nektek:
emeljétek fel a szemeteket, és lássátok meg, hogy a mezők már fehérek
az aratásra. 36 Az arató jutalmat kap, és begyűjti a termést az örök
életre, hogy együtt örüljön a vető és az arató. 37 Mert ebben az
esetben igaz a közmondás, hogy: más a vető, és más az arató. 38 Én
elküldtelek titeket, hogy azt arassátok, amiért nem ti fáradtatok:
mások fáradoztak érte, ti pedig az ő munkájukba álltatok be." 39 Abból
a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony szava
miatt, aki így tanúskodott: "Megmondott nekem mindent, amit tettem." 40
Amikor tehát a samáriaiak Jézushoz értek, kérték őt, hogy maradjon
náluk. És ott maradt két napig. 41 Az ő szavának sokkal többen hittek,
42 az asszonynak pedig meg is mondták: "Már nem a te beszédedért
hiszünk, hanem mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy valóban ő a világ
üdvözítője."

                        HITÜNK MEGOSZTÁSA

Abból a városból pedig a samáriaiak közül sokan hittek benne az asszony
szava miatt, aki így tanúskodott: "Megmondott nekem mindent, amit
tettem." (Jn 4,39)

Sok évvel ezelőtt apámmal arról beszélgettünk, milyen rendkívül nehéz
felnőni a gyerekeknek. Sohasem felejtem el a megjegyzését a jó modorról
és a szociális kegyelemről: "A gyermekek nem születnek együtt ezekkel."
Valóban, egyikünk sem úgy jön a világra, hogy tudná, hogyan élhet
termékeny és sikeres életet; mások tanítása és példája kell ehhez.
A samáriai asszony története apám bölcs szavaira emlékeztet. Sok
samáriai kezdett hinni Jézusban, mert az asszony megosztotta velük
Jézussal való személyes tapasztalatát. Hányan teszünk hasonlóképpen? Én
igyekeztem, de attól tartok, nem osztottam meg hitemet teljes mértékben
mindazokkal, akiknek hallaniuk kell Isten szeretetéről. Isten
közvetlenül a szívünkön és a lelkünkön keresztül szól hozzánk, de
fontos, hogy az emberek lássák őt szavainkban és cselekedeteinkben is.
A samáriai asszonynak kétes múltja volt, de nem félt megosztani a
Jézustól tanult értékes leckét mindazokkal, akik meghallgatták. Most,
amikor Jézus halál felett aratott győzelmének ünneplésére készülünk,
jól tesszük, ha ennek az asszonynak a példáját követjük.

Imádság: Urunk, szólj hozzánk, és adj erőt megosztani szavaidat a
körülöttünk levőkkel.

 Ámen.