Mt 4,12-17.

12 Amikor Jézus meghallotta, hogy Jánost fogságba vetették, visszatért
Galileába. 13 Majd elhagyta Názáretet, elment, és letelepedett a
tengerparti Kapernaumban, Zebulon és Naftáli területén, 14 hogy
beteljesedjék az, amit Ézsaiás prófétált: 15 "Zebulon földje és Naftáli
földje, a Tenger melléke, a Jordánon túl, pogányok Galileája! 16 A nép,
amely a sötétségben lakott, nagy világosságot látott, és akik a halál
földjén és árnyékában laktak, azoknak világosság támadt." 17 Ettől fogva
kezdte Jézus hirdetni: "Térjetek meg, mert elközelített a mennyek
országa."

                          IGAZI BŰNBÁNAT


Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és
higgyetek az evangéliumban. (Mk 1,15)

A beszélgetés feszült volt, tele túlzott érzelmekkel, és senkiben nem
mutatkozott készség a változásra. Végül megszólaltam: "Tudom, hogy
elkövettem néhány hibát." Mások is elismerték ugyanezt. A körülmények
megértek a bűnvallásra, megbocsátásra és megbékélésre, de ez elmaradt.
Mérgesen és feszülten hagytuk ott a megbeszélést, és nagyon kevésre
jutottunk.
Órákkal később gondolatban újra átrágtam a találkozót. Mi romlott el
közöttünk? Mit lehetett volna tenni, hogy az összeütközésből egy építő
megoldás szülessen? Lassan rájöttem, hogy habár mindannyian beismertük,
hogy hibáztunk, egyikünk sem bánta ezt meg. Senki nem kereste a
megbocsátást, és senki nem fogadta el az Isten által kínált
bűnbocsánatot. A bűnbánat több, mint beismerni hibáinkat. A bűnbánat azt
jelenti, hogy igazán sajnáljuk, amit tettünk, egy új irányba indulunk,
és egy új kapcsolatot keresünk azokkal, akiket megbántottunk
szavainkkal, tetteinkkel és döntéseinkkel.
A megbeszélést átgondolva felismertem, hogy az önigazolás szokásunkká
válhat. Azt várjuk, hogy Isten formáljon át másokat, ahelyett, hogy
engednénk magunkat átformálni. Talán nehéz meghallani Jézus bűnbánatra
szólító hívását, de utána biztos az örömhír következik.

Imádság: Mindenható Istenünk, újíts meg bennünket. Teremts bennünk
megbékélő és megbékéltető lelket.

Ámen.