Józs 1,1-9.

1 Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után ezt mondta az ÚR Józsuénak,
Nún fiának, Mózes szolgájának: 2 Az én szolgám, Mózes meghalt. Most
azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a
földre, amelyet én adok Izráel fiainak. 3 Nektek adok minden helyet,
ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. 4 A pusztától és a
Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a
nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. 5 Senki
sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is
vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. 6 Légy erős és
bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé,
amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. 7 Csak légy igen bátor
és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én
szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy
boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. 8 Ne hagyd abba ennek a
törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd
meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel
jársz utadon, és boldogulsz. 9 Megparancsoltam neked, hogy légy erős és
bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR,
mindenütt, amerre csak jársz.

                  ISTENI JELENLÉTBŐL FAKADÓ ERŐ

Azt mondta az Úr Józsuénak: Veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre
csak jársz. (Józs 1,9)

Vagy negyven évvel ezelőtt történt Dél-Koreában. Mielőtt bevittek volna
a műtőbe, kinyitottam a Csendes Percek áhítatos füzetet. Az aznapra
kijelölt igeszakasz a Józsué könyvéből volt: "Ne félj, és ne rettegj,
mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz." Ez volt
az üzenet, amelyre olyan nagy szükségem volt azon az októberi reggelen.
Mélyen megérintett az Úr ígérete. Ezzel a biztatással, szívemben belső
békével mentem az operációra.
Történt azonban, hogy nagyon nehéz időt éltem át az operáció közben a
túlzott vérzés miatt. Több mint 28 óráig maradtam a műtőben, és mintegy
12 liter vért kaptam.
Amint a gyülekezetem értesült kritikus helyzetemről, imádkozni kezdtek
értem. Néhányan egész éjszaka imádkoztak. Bár abban az időszakban én is
akartam imádkozni, nem tudtam, mert a fájdalmaim olyan erősek voltak.
Gyógyulásom idején azonban, amikor csak eszembe jutott, hogy valaki
most is imádkozik értem, vigasztalást nyertem, reményt és erőt kaptam a
fájdalmak elviseléséhez. Gyülekezetem imádsága valósággá tette számomra
a Józsuénak adott ígéretet és rámutatott a közbenjáró imádság
fontosságára.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, az imádság ajándékát. Ma mindazokért
könyörgünk, akiknek különösen szükségük van jelenléted
megtapasztalására.

 Ámen

.