2010. június 27. vasárnap

2Krón 32,1-8.

1 Ezek után a hűségesen véghezvitt dolgok után eljött Szanhérib asszír
király, és betört Júdába. Ostrom alá vette a megerősített városokat
azzal a szándékkal, hogy elfoglalja azokat. 2 Amikor látta Ezékiás,
hogy Szanhérib betört, és Jeruzsálemet készül megtámadni, 3
tanácskozott vezető embereivel és vitézeivel arról, hogy betömik a
városon kívül levő forrásokat. Azok támogatták őt. 4 Sok nép gyűlt
össze, betömtek minden forrást és patakot, amely azon a földön át
folyt, mert ezt mondták: Miért találjanak az asszír királyok sok vizet,
ha ideérnek? 5 Majd nekibátorodva, fölépíttette az egész várfalat, ahol
sérült volt; megnagyobbította az őrtornyokat, építtetett kívül egy
másik falat, és megerősítette a Millót Dávid városában. Csináltatott
sok hajítófegyvert és pajzsot is. 6 A hadinép élére
csapatparancsnokokat rendelt, azokat maga köré gyűjtötte a városkapu
előtti téren, és szívhez szólóan így beszélt hozzájuk: 7 Legyetek
erősek és bátrak, ne féljetek, és ne rettegjetek az asszír királytól,
meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint
ővele. 8 Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, az ÚR, aki
megsegít bennünket, és velünk együtt harcol harcainkban. És
megbátorodott a hadinép Ezékiásnak, Júda királyának a beszédétől.

                    SEGÍTENI A NEHÉZ TERHEKEN

Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek... mert velünk többen vannak,
mint ővele. Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk az Úr. (2Krón
32,7-8)

Ezékiás király istenfélő cselekedeteit megörökíti a Biblia. Megtanulta,
hogy minden helyzetben van, amit neki kell megtennie, de ott van Isten
része is. Ilyen volt találkozása Szanhérib asszír királlyal, akinek
feltett szándéka volt Jeruzsálem elfoglalása. Ezékiás király minden
tőle telhetőt megtett azért, hogy elkerüljék az asszír lerohanást.
Falakat épített, fegyvereket, pajzsokat készíttetett, megszervezte a
védelmet, és elzárta az ivóvíz útját az ellenség elől. Miután megtette,
ami rajta állt, Istenhez fordult, hogy tegye meg, ami még szükséges.
Időnként nekünk is fontos emlékeznünk, hogy vannak az életben olyan
feladatok, amiket nekünk magunknak kell elvégeznünk. De azt se
felejtsük el, hogy vannak idők, amikor az élet terhei elviselhetetlenné
tudnak válni. Az összetörettetésben tudjuk, hogy nem tudunk egyedül
megbirkózni az élet elvárásaival. Ekkor még inkább Istenhez
fordulhatunk. Természetesen megtesszük, ami rajtunk áll, de ha a
megpróbáltatás meghaladja erőnket, az Úrhoz folyamodhatunk segítségért.
Isten megjutalmazza hitünket, és megadja a feladatokhoz elégséges erőt.

Imádság: Istenünk, tehetetlenségünkben segíts egyre jobban bízni
benned. Add, hogy emlékezzünk, fogod a kezünket, és ha nincs más
segítség, te mindig jelen vagy

. Ámen.