1Jn 1,1-4.

1 Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk,
amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az
élet igéjéről. 2 Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot
teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt
az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. 3 Amit tehát láttunk és
hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen
velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a
Jézus Krisztussal. 4 Ezt azért írjuk meg nektek, hogy örömünk teljes
legyen.

KÉPESLAP EGY APOSTOLTÓL


Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek
is közösségetek legyen velünk... hogy örömünk teljes legyen. (1Jn 1,3-4)

Utazásaimkor képeslapot küldök a barátaimnak. Tudatom velük, hogy jól
érzem magam, de még sokkal jobb lenne, ha ők is velem lehetnének.
Ugyanezt az üzenetet olvasom ki a sorok közül, ha én kapok képeslapot
egy nekem kedves embertől.
Ezt az üzenetet küldte el János apostol is a mai olvasnivalóban -
nemcsak a kétezer évvel ezelőtti szeretett testvéreinek, hanem nekünk
is. János saját szemével látta az "élet igéjét", és olyanokkal élt, akik
szintén ismerték és szerették Jézust. Az egyetlen dolog, ami még többet
jelent, ahogy írta, ha megoszthatja ezt másokkal. Mintha azt kívánná,
hogy legyünk mi is része a közösségnek.
Megtehetjük ezt. Nem számít, mekkora távolság választ el bennünket,
legyen szó kilométerekről vagy évekről, Isten családjaként minden
hívővel közösséget alkotunk, mely örömünket teljessé teszi. A saját
"képeslapjainkkal" másokat is elérhetünk a hit üzenetének megélésével.
Amikor megosztjuk az evangéliumot, ezzel azt mondjuk, mennyire
szeretnénk, ha ők is velünk lennének - egy közösségben a többi hívővel
és Jézus Krisztussal.

Imádság: Teljesítsd ki örömünket, Atyánk! Legyen látható a megváltás
örömhíre közösségi életünkben! Ámen.