Ruth 1,1-18.

1 Abban az időben történt, amikor a bírák bíráskodtak, hogy éhínség támadt az országban. Ezért elment a júdai Betlehemből egy férfi, hogy jövevényként lakjék Móáb mezején. Vele volt a felesége és két fia. 2 A férfi neve Elimelek volt, a feleségének Naomi, két fiának pedig Mahlón és Kiljón volt a neve. Efrátaiak voltak, a júdai Betlehemből. El is jutottak Móáb mezejére, és ott éltek. 3 De meghalt Elimelek, Naomi férje, és ott maradt az asszony a két fiával. 4 Ezek móábi leányokat vettek feleségül. Az egyiknek Orpá volt a neve, a másiknak Ruth. Ott laktak mintegy tíz esztendeig. 5 De meghaltak ők is mind a ketten, Mahlón és Kiljón is, úgyhogy az asszony ott maradt két fia és férje nélkül.
6 Ekkor útrakelt a menyeivel, hogy hazatérjen Móáb mezejéről, mert meghallotta Móáb mezején, hogy az ÚR rátekintett népére, és kenyeret adott neki. 7 Elment tehát arról a helyről, ahol élt, és vele a két menye. Így mentek az úton visszatérőben Júda földjére. 8 De ezt mondta Naomi a két menyének: Menjetek, forduljatok vissza, mindegyik az anyja házába! Bánjék veletek az ÚR olyan szeretettel, amilyennel ti bántatok a meghaltakkal és velem! 9 Adja meg nektek az ÚR, hogy mindegyitek nyugalmat találjon majd a férje házában. Azután megcsókolta őket, és hangosan sírtak. 10 És azt mondták neki: Bizony, veled térünk haza a népedhez. 11 De Naomi ezt felelte: Forduljatok vissza leányaim! Miért jönnétek velem? Lehetnek-e még fiak a méhemben, akik férjeitek lennének? 12 Forduljatok vissza, leányaim, menjetek, mert én már öreg vagyok ahhoz, hogy férjhez menjek. De ha azt mondanám is, hogy van még reménységem, és ha ma éjjel férjhez mennék is, és fiakat szülnék, 13 várhattok-e rájuk, amíg felnőnek? Szabad-e benneteket visszatartani attól, hogy férjhez menjetek? Nem, leányaim! Nagyobb az én keserűségem, mint a tiétek, mert elért engem az ÚR keze. 14 Tovább sírtak hangosan, majd Orpá megcsókolta az anyósát, Ruth azonban ragaszkodott hozzá. 15 Naomi azt mondta: Látod, a sógornőd visszatért népéhez és isteneihez. Térj vissza te is a sógornőddel együtt! 16 De Ruth azt felelte: Ne unszolj engem, hogy elhagyjalak és visszatérjek tőled. Mert ahová te mégy, odamegyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg. Néped az én népem, és Istened az én Istenem. 17 Ahol te meghalsz, ott akarok meghalni én is, ott temessenek el engem! Úgy bánjék velem az ÚR most és ezután is, hogy csak a halál választ el engem tőled! 18 Amikor látta, hogy minden áron vele akar menni, nem erőltette tovább.

Élénk novemberi reggel volt; egy kicsiny kórházban édesanyám az intenzív osztályon feküdt súlyos betegen. A kisfiammal a váróban ültem, amikor egy orvos mellénk ült. Ügyetlenül játszott a tollával, miközben megköszörülte a torkát. Azután elmagyarázta, hogy az édesanyám nagyon-nagyon beteg, és nem reménykedhetünk a felépülésében.
Amikor elment, nem mozdultam. Csak szorosan tartottam kisfiamat, és hallgattam a kinti zajokat. Hallottam a liftajtó csukódását. Hallottam, ahogy az emberek beszélgetnek, nevetnek, vagy épp sietnek egyik helyről a másikra. Ez csak egy átlagos, mozgalmas nap volt sok ember számára. Hát nem látja senki, hogy megállt a világ? Az édesanyám haldoklik!
Azután megcsörrent a telefonom, a barátnőm, Amy hívott. Elmondtam neki, hol vagyok, és mi történt. Két órán belül mellettem ült. Felpakolta a kisbabáját, nekiindult az autópályának, és eljött. Nem kérdezett semmit, csak jött.
Ruth és Naomi kapcsolatára gondoltam. Amikor Naomi azt mondta Ruth-nak, hogy menjen vissza a családjához, Ruth ragaszkodott hozzá, hogy vele maradjon. Talán meglepődünk Ruth válaszán, de ha a szeretteinkre gondolunk, akik nem hagytak egyedül a nehéz úton, akkor megértjük őt.

Imádság: Köszönjük Istenünk, azokat az útitársakat, akik sosem hagytak egyedül a nehéz utakon. Isten jelenléte lehetünk másoknak a válságos időkben.

Ámen.