1Kir 19,1-12

1 Amikor Aháb elmondta Jezábelnek mindazt, amit Illés tett, és hogy a
prófétákat megölte karddal, 2 Jezábel követet küldött Illéshez ezzel az
üzenettel: Úgy bánjanak velem az istenek most és ezután is, hogy holnap
ilyenkorra azt teszem veled, ami azokkal történt! 3 Illés megijedt,
elindult és elment, hogy mentse az életét, és elérkezett a júdai
Beérsebába. Legényét ott hagyta, 4 ő pedig elment a pusztába egynapi
járóföldre. Odaérve egy rekettyebokorhoz, leült alá, meghalni kívánt, és
ezt mondta: Elég most már, URam! Vedd el életemet, mert nem vagyok jobb
elődeimnél! 5 Azután lefeküdt, és elaludt a rekettyebokor alatt. De
egyszer csak egy angyal érintette meg, és ezt mondta neki: Kelj föl,
egyél! 6 Amikor föltekintett, látta, hogy a fejénél forró kövön sült
lángos és egy korsó víz van. Evett és ivott, majd újra lefeküdt. 7 Az ÚR
angyala másodszor is visszatért, megérintette, és ezt mondta: Kelj föl,
egyél, mert erőd felett való út áll előtted! 8 Ő fölkelt, evett és
ivott, és annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel
az Isten hegyéig, a Hórebig.
9 Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak
így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? 10 Ő így felelt:
Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai
elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig
fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el
akarják venni. 11 Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR
színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a
hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a
szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a
földrengésben. 12 A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a
tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.

                    KERESSÉTEK ELŐSZÖR ISTENT

Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltok, és ő meghallgat engem. (Zsolt 120,1)

Mindig is aggódó voltam. Amikor megtértem, azt hittem, soha többé nem
fogok félni vagy aggódni. Amikor ez nem így történt, azt kérdeztem,
vajon mit csinálok rosszul. Illés története segített megérteni. Illés
nap-nap után Istenben bízott, és sok csodát látott. Hollók etették, egy
szinte teljesen üres olajos és lisztes edényből jutott annyi, hogy
kenyér készülhetett a számára, és egy halott fiút is látott feltámadni.
Annak ellenére, hogy Illés mindezt megtapasztalta, megbénult a
félelemtől, amikor meghallotta Jezabel esküjét, hogy meg akarja ölni.
Illés csak a saját erejére támaszkodott, és végül a haláláért
imádkozott. Egészen addig nem tudott megnyugodni, amíg Istenhez nem
fohászkodott.
Be kellett látnom, hogy a félelem és az aggódás normális, és mindenki
által jól ismert érzések. Arra is rá kellett jönnöm, hogy az
erőfeszítéseimet nem az érzés megszüntetésére kell irányítanom, hanem
Isten keresésére. Isten nem azt ígéri, hogy minden nehézségtől
megszabadít, hanem hogy válaszol, amikor hívjuk őt. Isten megadja a
képességet, hogy a kemény időkben is megmaradjunk. Megtapasztalhatjuk a
minden értelmet felül haladó békét, ha nem felejtjük el Istent keresni.

Imádság: Urunk, segíts emlékeznünk, hogy rád tekintsünk, amikor a
körülmények ránk nehezednek.

 Ámen.