.

Mt 6,25-34

.

Jézus szavai: 25 "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy
mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok.
Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? 26 Nézzétek
meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak,
és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek
náluk? 27 Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét
csak egy arasznyival is? 28 Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek
meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem
fonnak, 29 de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem
öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. 30 Ha pedig a mező
füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az
Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" 31 "Ne aggódjatok
tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit
öltsünk magunkra? 32 Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei
Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. 33 De keressétek
először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak
nektek. 34 Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik
magáért: elég minden napnak a maga baja."

                         KÉSZÜLJ ÉS VÁRJ

Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért:
elég minden napnak a maga baja. (Mt 6,34)

Akármikor az aggodalom került szóba, hívő nagymamám mindig azt mondta:
"A legrosszabb dolgok az életben velem nem történtek meg." A mai
igeszakaszban Jézus egyértelműen beszél az aggódásról. Arra biztatja a
követőit, hogy bízzanak Istenben, aki minden szükségletüket ismeri és
kielégíti. Jézus sok teremtményt hoz példaként, akikről Isten
gondoskodik - az ég madarai, a mező virágai - és megígéri, hogy szerető
Atyánk rólunk sem feledkezik meg. Az igét a saját életemre
vonatkoztatva, a legnagyobb kihívást mindig az jelentette, hogy mikor
cselekedjek, és mikor várjak Istenre, hogy ő cselekedjen.
Egy barátom segített megértenem, hogy működik az egyensúly a személyes
tettek és az Istenbe vetett bizalom között. Közép-Afrika száraz
pusztaságaiban honos akácfáról mesélt, ami hervadtan vészeli át a
nyarat, az őszt és a telet, miközben vizet raktároz. De a tavaszi esők
előtt a fa egyetlen hajtása zöldellni kezd, leveleket és ágakat hoz,
hogy jobban elraktározhassa a csapadékot, aminek addig még semmi jele
nincs.
Az akác nekem a várakozó élet példája. Azon igyekszünk, hogy készek
legyünk, mielőtt bizonyítékunk lenne. Aggodalom nélkül élhetünk, mert
tudjuk, hogy a jóságos és kegyelmes Isten mindennel el fog látni
minket. Készüljünk fel rá!

Imádság: Istenünk, adj bölcsességet hittel cselekednünk, még ha
bizonytalansággal nézünk is szembe.

Ámen.