Mk 6,30-44.

30 Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt,
amit tettek és tanítottak. 31 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek
velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy
kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak,
hogy még enni sem volt idejük. 32 Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre
magukban. 33 De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak,
ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. 34 Amikor
Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert
olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok
mindenre tanítani. 35 De amikor az idő már későre járt, odamentek hozzá
a tanítványai, és ezt mondták neki: "Lakatlan hely ez, és az idő már
későre jár. 36 Bocsásd el őket, hogy a környező településekre és
falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak." 37 Ő azonban így válaszolt
nekik: "Ti adjatok nekik enni!" Mire ők ezt mondták neki: "Talán mi
menjünk el, és vegyünk kétszáz dénárért kenyeret, hogy enni adhassunk
nekik?" 38 Jézus azonban megkérdezte tőlük: "Hány kenyeretek van?
Menjetek, nézzétek meg!" Amikor megnézték, így szóltak: "Öt kenyerünk
van, meg két halunk." 39 Ekkor megparancsolta nekik, hogy ültessenek le
mindenkit egy-egy csoportba a zöld fűre. 40 Le is ültek százas és
ötvenes csoportokban. 41 Ekkor Jézus vette az öt kenyeret és a két
halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd
átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is
elosztotta mindnyájuknak. 42 Miután mind ettek, és jól is laktak, 43
összeszedték a kenyérdarabokat tizenkét tele kosárral; és azt is, ami a
halakból maradt. 44 Akik pedig ettek a kenyerekből, ötezren voltak,
csak férfiak.

                              ÉHES?

Tanítványai ezt mondták: "Bocsásd el őket, hogy a környező
településekre és falvakba menve ennivalót vegyenek maguknak." Jézus így
válaszolt: "Ti adjatok nekik enni!" (Mk 6,36-37)

Voltunk már valaha igazán éhesek? Talán kihagytuk a reggelit, vagy az
ebédet, s a következő étkezésre már úgy éreztük, éhen halunk, még
remegtünk is. Most képzeljük el, mi van akkor, ha nem csillapíthatjuk
ezt az éhséget.
Néha természetesnek vesszük, hogy Isten ellát minket a "mindennapi
kenyérrel", amit az Úr imájában kérünk. Még azt is gondolhatjuk, -
hasonlóan a tanítványokhoz - hogy az éhesek elmehetnek, s vehetnek
maguknak ennivalót, ha akarnak. Ám az esti hírek rámutatnak az
igazságra. Az éhínség ugyanúgy része napjainknak, mint ahogy Jézus
idejében volt. Még saját szomszédságunkban is - a kisvárosokban éppúgy,
mint a nagyvárosokban, - vannak emberek akik szűkölködnek.
Büszke vagyok rá, hogy gyülekezetünk ad otthont a helyi
élelmiszersegély-központnak. Ebben a felekezetközi szolgálatban együtt
dolgozunk, hogy enni adhassunk felebarátainknak. Azt tesszük, amit
Jézus mondott: "Ti adjatok nekik enni!"
Szeretném, ha mindig emlékeznénk Jézus szavaira: "Amikor megtettétek
ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek
meg." (Mt 25,40)

Imádság: Urunk, nyisd meg szemünket, hogy észrevegyük az éhező
embereket környezetünkben. Segíts, hogy gondoskodhassunk szükségben
lévő felebarátainkról.

 Ámen.