2Kor 9,6-15.

6 Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet,
bőven is arat. 7 Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében,
ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert "a jókedvű adakozót szereti az
Isten". 8 Az Istennek pedig van hatalma arra, hogy minden kegyelmét
kiárassza rátok, hogy mindenütt mindenkor minden szükségessel
rendelkezzetek, és bőségben éljetek minden jó cselekedetre. 9 Amint meg
van írva: "Bőkezűen osztott a szegényeknek, igazsága megmarad örökké."
10 Aki pedig magot ad a magvetőnek, és eledelül kenyeret, megadja és
megsokasítja vetőmagotokat, és megszaporítja "igazságotok gyümölcsét."
11 Így mindenben meggazdagodtok a teljes tisztaszívűségre, amely
hálaadást szül az Isten iránt általunk. 12 Mert ennek a szolgálatnak az
ellátása nemcsak a szentek szükségleteit elégíti ki, hanem sokakat
hálaadásra is indít az Isten iránt. 13 Mert e szolgálat
eredményességéért dicsőítik majd az Istent, azért az engedelmességért,
amellyel Krisztus evangéliumáról vallást tesztek, és azért a
jószívűségetekért, amely irántunk és mindenki iránt megnyilvánul. 14 És
ők könyörögnek is értetek, és vágyódnak utánatok, mivel Isten jósága
bőven kiáradt rátok. 15 Hála legyen az Istennek kimondhatatlan
ajándékáért!

                       LECKE AZ ADAKOZÁSRÓL


Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak,
mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai. (1Pt 4,10)

Számomra van abban valami különleges, hogy egy kisváros gyülekezetének
tagja lehetek. Nem csak a gyülekezet családjába tartozókat ismerjük,
hanem majdnem mindenki mást is a városban, és tudjuk, hogy élik az
életüket. Több éve a gyülekezet sokat dolgozik azon, hogy ételt, ruhákat
és pénzt gyűjtsön azok számára, akik nehéz helyzetben vannak, akár a
közösségünkbe járnak, akár nem.
A gazdasági válság, ami mindenre hatással volt, végül a gyülekezetünket
is utolérte. Az adakozásunk egyre csökkent, és év végére már senkinek
semmit nem tudtunk adni.
Az év első vasárnapján a lelkészünk a másokkal való törődés
fontosságáról prédikált, és emlékeztetett minket arra, hogy bár Jézus
sem volt anyagilag gazdag, mégis segített a szükségben lévőkön. Még
aznap elhatároztuk, hogy továbbra is segíteni fogunk másokon, azokat a
talentumokat felhasználva, amit Istentől kaptunk.
Könnyen lehet, hogy anyagilag sokat nem nyújtottunk senkinek, mégis
elindultunk a jó irányba. Adakozók és szükségben lévők egyaránt
megtanultuk, hogy Isten szeretete gazdaggá teheti a szívünket akkor is,
amikor a zsebeink üresek.

Imádság: Urunk, emlékeztess minket, hogy az élet nehézségei között a te
fényed mutatja nekünk a helyes utat. Ámen.