Mt 6,19-24.

19 "Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a
rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, 20 hanem
gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a
rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják
el. 21 Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."
22 "A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested
világos lesz. 23 Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz.
Ha tehát a benned lévő világosság sötétség, milyen nagy akkor a
sötétség!"
24 "Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a
másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem
szolgálhattok Istennek és a mammonnak."

                      LEGNAGYOBB GAZDAGSÁGUNK


Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. (Mt 6,24)

Kilenc-tízéves koromban nagyon jó tanuló voltam. Egy szombat reggelen
édesapámmal elmentem irattartót venni a házi dolgozatom papírjainak.
A boltban megtaláltuk a polcot, amelyen ott sorakoztak a legkülönfélébb
színű dossziék. Választanom kellett egyet. Ránéztem az apukámra és
álmodozó hangon megszólaltam: "El tudod képzelni, milyen jó lenne, ha
elég pénzünk lenne, és vehetnénk mindegyik színből egyet?" Édesapám
bölcsen válaszolt: "De a bizonyítványt a jó jegyeiddel - azt semmi
pénzért nem lehetne megvenni!"
Szavai mélyen megérintettek abban a pillanatban, és elhallgattam. Még
ma is emlékszem a mosolyra az arcán, miközben beszélt. Úgy hiszem, apám
szavai az igazi keresztyén nevelés részét képezték. Isten ajándékait és
kegyelmét többre kell értékelnünk minden anyagi javainknál.
Mivel sokan a fogyasztói társadalomban élünk, néha hajlamosak vagyunk
többre értékelni, amink van, mint akik vagyunk. Ám mindezt Istentől
kaptuk ajándékba, s ő a mi legnagyobb gazdagságunk.

Imádság: Istenünk, buzdíts minket továbbra is, hogy értékeid szerint
éljünk, és azt hirdessük. Mutasd meg, hogyan válhatunk azzá, akivé te
álmodtál meg bennünket. Ámen.