2011. július 12. kedd

Jn 6,1-13.

1 Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tiberiás tavának túlsó
partjára. 2 Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket,
amelyeket a betegeken tett. 3 Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült
a tanítványaival együtt. 4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. 5
Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá,
így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" 6
Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit
fog tenni. 7 Fülöp így válaszolt neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem
elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset." 8 Egyik tanítványa,
András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: 9 "Van itt egy gyermek,
akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?" 10 Jézus ezt
mondta: "Ültessétek le az embereket." Nagy fű volt azon a helyen.
Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. 11 Jézus
pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek;
ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. 12 Amikor pedig
jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges
darabokat, hogy semmi ne menjen kárba." 13 Összeszedték tehát, és
tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal,
amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.

                             MARADÉK

Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi ne menjen kárba. (Jn
6,12)

Férjem halálával minden álmom, reményem és tervem darabokra hullott.
Nem akartam tovább élni. Nem akartam összeszedni életem darabjait, hogy
tovább folytassam.
Nyomorúságos helyzetemben találkoztam egy kifejezéssel: "értelmet
nyerni az élet maradékából". A Webster szótár így definiálja a maradék
szót: "ami megmarad, miután egy részt elvettünk belőle". Ez pontosan
illik a helyzetemre, hiszen 55 év után elvesztettem férjemet. Az élet
néha nem hagy meg nekünk mást, csak a maradékot. Szeretteink halála,
vagy a munkanélküliség önbecsülésünk elvesztéséhez vezethet, úgy
érezhetjük, már nincs miért élnünk. Jézus azonban a maradék
fontosságáról tanít minket (Jn 6,12): Szedjétek össze a felesleges
darabokat, hogy semmi ne menjen kárba! - mondja tanítványainak.
Ahogy Jézus komolyan vette a maradék élelmet, miután megvendégelte a
tömeget, úgy az is fontos számára, hogy én se pazaroljam el maradék
időmet. Ez nem mindig könnyű, de Isten segítségével lehetséges folytatni
az életet, és - az elszenvedett veszteségek ellenére - létünknek célt
találni.

Imádság: Istenünk, tarts meg minket nehézségeinkben, adj bátorságot és
erőt, hogy nyomorúságunkban is új életet találjunk. Köszönjük naponkénti
jelenlétedet.

 Ámen.