2011. június 13. hétfő

Lk 12,35-44.

35 "Legyen derekatok felövezve, és lámpásotok meggyújtva. 36 Ti pedig
legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza
uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót
nyithassanak neki. 37 Boldogok azok a szolgák, akiket az úr, amikor
megérkezik virrasztva talál. Bizony, mondom néktek, hogy felövezi
magát, asztalhoz ülteti őket, odamegy, és felszolgál nekik. 38 És ha a
második vagy ha a harmadik őrváltáskor érkezik is meg, és virrasztva
találja őket: boldogok azok a szolgák! 39 Azt pedig jegyezzétek meg,
hogy ha tudná a ház ura: melyik órában jön a tolvaj, nem hagyná, hogy
betörjön a házába. 40 Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön
el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!"
41 Péter ekkor megkérdezte: "Uram, nekünk mondod ezt a példázatot, vagy
mindenkinek?" 42 Az Úr így válaszolt: "Ki tehát a hű és okos sáfár,
akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket? 43
Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az úr, ilyen munkában
talál! 44 Bizony, mondom néktek, hogy az egész vagyona fölé rendeli
őt."

                          MARADJ ÉBREN!

Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok. (Mt
25,13)

A hét első munkanapja nem túl jól indult. Először is haza kellett
mennem egy táskáért, amit otthon hagytam. Aztán ezt a táskát fent
hagytam a vonaton a poggyásztartón. Megint vissza kellett fordulnom, s
ez alkalommal már a kalauznak is el kellett magyaráznom a helyzetet.
Tudom, nem én vagyok az egyetlen, akivel ilyesmi előfordul, főleg nem
egy hosszú hétvége után. Gyakran ott alszunk, ahol ránk esteledik,
automatikusan a megszokott irányba fordulunk, és az élet megszokott
sodrában haladunk tovább.
Istennel való kapcsolatunk is válhat ilyenné. Megszokásból elmegyünk
vasárnaponként a templomba. Sem nem változunk, sem nem növekszünk
lelkileg. Jól elvagyunk a dolgokkal, ahogy vannak. A bibliaolvasást
holnapra halogatjuk, a bizonyságtételt a jövő hétre, egy új szolgálati
terület elkezdését a jövő hónapra. Hitünkben megdermedtünk volna? A
Biblia megszólít, hogy Jézus visszatérésére legyünk mindig felkészülve.
Isten arra hív, hogy szüntelen imádkozzunk, és úgy éljünk és
cselekedjünk, mintha az lenne az utolsó napunk. Erre nem válaszolhatunk
lazán vagy félvállról. A valódi hitben járás Jézus Krisztus mellett
való elkötelezettséget kíván.

Imádság: Drága Urunk, segíts ébernek lenni és elkészülni a veled való
találkozásra. Ámen.