11 Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. 12 A
fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső
részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a
fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és
ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14 Miután
elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy
nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek
egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16 Ő
pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a
disznók ettek, de senki sem adott neki." 17 "Ekkor magába szállt és ezt
mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt
éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra, hogy
fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy. 20 És
útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta
őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21 A fiú
ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem
vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa viszont ezt mondta
szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok
gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23 Azután hozzátok a hízott borjút,
és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert ez az én fiam meghalt és
feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." 25 "Az
idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz,
hallotta a zenét és a táncot. 26 Előhívott egy szolgát, és megtudakolta
tőle, hogy mi történik itt. 27 Mire a szolga így felelt: A testvéred
jött meg, és apád levágatta a hízott borjút, mivel egészségben
visszakapta őt. 28 Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az
apja kijött, és kérlelte. 29 Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod,
hány esztendeje szolgálok neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te
sohasem adtál nekem még egy kecskegidát sem, hogy mulathassak
barátaimmal. 30 Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel
tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút. 31 Ő azonban
ezt mondta neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32
Vigadnod és örülnöd kellene, hogy ez a te testvéred meghalt és
feltámadott, elveszett és megtaláltatott."

                         MÁSODIK ESÉLYEK


Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak,
ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban. (Ef 4,32)

A tékozló fiú elment otthonról, eltékozolta vagyonát, míg bátyja otthon
maradt, és rendesen viselkedett. Aztán, amikor a kemény napok
beköszöntek, a tékozló hazatért, apja, pedig hercegként fogadta.
Eddig a pontig az idősebb fivér szemével néztem a történetet. Miért
jutalmazza meg az atya a rossz viselkedést, és kész mindent megbocsátani
a fiatalabb fiúnak? Azután megtapasztalhattam saját családomban is egy
tékozlót. Látva az elveszettet hazatérni, és korábbi destruktív
magatartását elhagyni - óriási örömöt jelentett. Képes voltam boldogan
megbocsátani és ünnepelni.
Most már látom a tékozló fiú történetében az Isten kegyelméről szóló
üzenetet. Az atyához hasonlóan Isten megbocsát és szeret bennünket,
örvendez, ha haza találunk. Isten kegyelme ingyen van. Egyikünk sem
érdemli meg. Egyikünk sem képes megszolgálni. Csak örvendezni tudunk a
második esélyek lehetőségének, Atyánk hihetetlen szeretetének.

Imádság: runk, segíts, hogy megbocsátó szívünk legyen. Munkáld, hogy
úgy szeressünk, ahogy te szeretsz, ítélkezés és vádaskodás nélkül. Ámen.