Zsolt 107,1-15.

1 Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!
2 Így szóljanak az ÚR megváltottai, akiket megváltott az ellenség
kezéből,
3 és összegyűjtött a különböző országokból; keletről, nyugatról,
északról és délről.
4 Vannak, akik bolyongtak a pusztában, úttalan utakon, nem találtak
lakott várost.
5 Éheztek is, szomjaztak is, elcsüggedt a lelkük.
6 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult
helyzetükből.
7 A helyes útra vezette őket, hogy lakott városba jussanak.
8 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett
csodáiért,
9 mert megitatta a szomjazókat, és jól tartotta az éhezőket.
10 Vannak, akik sötétségben ültek, a halál árnyékában, nyomorultan
vasra verve,
11 mert engedetlenek voltak Isten parancsával szemben, megvetették a
Felséges döntését.
12 Ezért szenvedéssel törte meg szívüket, elbuktak, nem volt segítőjük.
13 De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és megszabadította őket
szorult helyzetükből.
14 Kihozta őket a sötétségből, a halál árnyékából, köteleiket pedig
letépte.
15 Adjanak most hálát az ÚRnak szeretetéért, az emberekkel tett
csodáiért.

                            MINDEN MÁS

Ujjongjatok az Úr előtt az egész földön! Szolgáljatok az Úrnak örömmel,
vigadozva járuljatok színe elé! (Zsolt 100,1-2)

Farkastorokkal születtem, ezért beszédem tompa és nehezen érthető.
Egész életemben panaszkodtam Istennek, hogy miért nem vagyok olyan, mint
bárki más. Megkeseredett és boldogtalan voltam nagyon sokáig. Haragom
egyre csak növekedett, különösen tini-korom elején, amíg el nem kezdtem
észre venni a körülöttem élő embereket.
A helyi üzletben vásároltam éppen, amikor elém került egy férfi, aki
nagyon lassan tudott közlekedni. Egyik lába és karja le volt bénulva.
Ahogy jobban megnéztem az arcát, észrevettem, hogy nevetett. Még ebben
az állapotában is boldog volt. Hogyan van ez? Megpróbáltam elképzelni,
hogy milyen lenne az élet, ha nem tudnám használni egyik lábamat és
kezemet.
Még ha a beszédemmel problémáim is vannak, hálás lehetek, hogy tudok
beszélni. Rájöttem, hogy az életben gyakran panaszkodunk problémáink
miatt, de csak addig, amíg nem találkozunk valakivel, akinek a
nehézségei még súlyosabbak. Amíg csak panaszkodtam, nem tekintettem
Istenre, és nem bíztam rá magam. Most megpróbálok hálát adni neki azért,
aki vagyok, amilyen vagyok, habár néha ez nehéz, és türelemért, örömért
és gyógyulásért könyörgök Istenhez.

Imádság: Istenünk, segíts szembenéznünk fizikai korlátainkkal. Óvj meg
bennünket a csüggedéstől.

Ámen.