Lk 24,13-35.

13 Tanítványai közül ketten aznap egy faluba mentek, amely
Jeruzsálemtől hatvan futamnyira volt, és amelynek Emmaus a neve, 14 és
beszélgettek egymással mindarról, ami történt. 15 Miközben beszélgettek,
és vitatkoztak egymással, maga Jézus is melléjük szegődött, és együtt
ment velük. 16 Látásukat azonban valami akadályozta és nem ismerték fel
őt. 17 Ő pedig így szólt hozzájuk: "Miről beszélgettek egymással
útközben?" Erre szomorúan megálltak. 18 Majd megszólalt az egyik, név
szerint Kleopás, és ezt mondta neki: "Te vagy az egyetlen idegen
Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban?" 19 "Mi
történt?" - kérdezte tőlük. Ők így válaszoltak neki: "Az, ami a názáreti
Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az
egész nép előtt; 20 hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos
ítéletre, és hogyan feszítették meg. 21 Pedig mi abban reménykedtünk,
hogy ő fogja megváltani Izráelt. De ma már harmadik napja, hogy ezek
történtek. 22 Ezenfelül néhány közülünk való asszony is megdöbbentett
minket, akik kora hajnalban ott voltak a sírboltnál, 23 de nem találták
ott a testét; eljöttek és azt beszélték, hogy angyalok jelenését is
látták, akik azt hirdették, hogy ő él. 24 El is mentek néhányan a velünk
levők közül a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok
beszélték; őt azonban nem látták." 25 Akkor ő így szólt hozzájuk: "Ó, ti
balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit
megmondtak a próféták! 26 Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a
Krisztusnak, és így megdicsőülnie?" 27 És Mózestől meg valamennyi
prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, ami az Írásokban róla
szólt. 28 Így értek el ahhoz a faluhoz, amelybe igyekeztek. Ő azonban
úgy tett, mintha tovább akarna menni. 29 De azok unszolták és kérték:
"Maradj velünk, mert esteledik, a nap is lehanyatlott már!" Bement hát,
hogy velük maradjon. 30 És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a
kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta. 31 Erre megnyílt a szemük,
és felismerték, ő azonban eltűnt előlük. 32 Ekkor így szóltak egymásnak:
"Nem hevült-e a szívünk, amikor beszélt hozzánk az úton, amikor feltárta
előttünk az Írásokat?" 33 Még abban az órában útra keltek, és
visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet és a
velük levőket. 34 Ők elmondták, hogy valóban feltámadt az Úr, és
megjelent Simonnak. 35 Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és
hogy miként ismerték fel őt a kenyér megtöréséről.

                            MINDVÉGIG

Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt, és hogy miként ismerték
fel őt a kenyér megtöréséről. (Lk 24,35)

"Ó nem! Senki sem jött ki értem!" Egyedül álltam a Kenyai Nemzetközi
Repülőtéren. Szomorú voltam; családom és barátaim Nigériában maradtak.
Én pedig most itt álltam tanácstalanul. Nem tudtam, mit tegyek. Mielőtt
elhagytam Nigériát, biztos voltam benne, hogy Isten gondot visel majd
rólam, de ebben a helyzetben aggódni kezdtem, és bizakodásom kezdett
elszállni. Végül valaki egy megbízható taxishoz irányított, aki bevitt
az új iskolámba, Nairobiba.
Később rájöttem, hogy Krisztus mindvégig velem volt, felettem tartotta
kezét, azt akarta, hogy szemem megnyíljon, és észrevegyem őt, s halljam,
amint szól hozzám. Amíg az iskolába nem értem, túlzottan elfoglaltak a
problémáim; nem hallottam meg, és nem vettem észre Krisztust a
körülöttem lévő emberekben.
Valami hasonló történhetett a tanítványokkal az emmausi úton. Jézus
együtt haladt velük, de nem ismerték fel őt. Amikor Jézus megtörte a
kenyeret, a szemeik megnyíltak.
Problémáink között gyakran azt gondoljuk, Krisztus nincs velünk.
Ilyenkor talán a tanítványokhoz hasonlóan figyelnünk kellene rá, hogy
megláthassuk és hallhassuk őt. Krisztus mindenkor velünk van.

Imádság: Urunk, amikor problémáink elborítanak, nyisd meg szemünk, hogy
meglássunk téged.

Ámen.