2018. november 1. – Csütörtök, Mindenszentek

Abban az időben: Jézus látva a tömeget, fölment a hegyre, leült, tanítványai pedig köréje gyűltek. Akkor szólásra nyitotta ajkát, és így tanította őket: 
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. 
Boldogok, akik sírnak, mert ők vigasztalást nyernek. 
Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. 
Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők kielégítést nyernek. 
Boldogok az irgalmasok, mert nekik is irgalmaznak. 
Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent. 
Boldogok a békességszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni. 
Boldogok, akiket üldöznek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 
Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak titeket és üldöznek, ha hazudozva mindenféle gonoszsággal vádolnak titeket. 
Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a ti jutalmatok az égben!”

Mt 5,1-12a

Elmélkedés:

A mennyország vonzásában 
A hittanórákon szívesen rajzoltatok a gyerekekkel, főként a kisebbekkel. A rajzokkal, a rajzolással könnyebben megjegyzik a bibliai történeteket és kifejezhetik érzéseiket. Az egyik kislány minden rajzát azzal kezdi, hogy felülre rajzol egy kék vonalat vagy foltot, alulra pedig egy zöldet. Mindegy, hogy a csodálatos kenyérszaporítást, a tékozló fiú esetét vagy a keresztút egy állomását kell éppen lerajzolni, nála elmaradhatatlan a kék és a zöld színű vonal a kép tetején és alján. Mert minden az ég és a föld között történik. Minden esemény helyszínét alulról a föld, felülről az ég határolja. Egyszer a mennyországot kellett a gyerekeknek lerajzolni, mert éppen arról tanultunk, beszélgettünk az órán. Kíváncsi voltam, hogyan kezd most neki a rajznak, figyeltem munkáját. Felülre, szinte gondolkodás nélkül megrajzolta a kék vonalat, ahogyan máskor is szokta. Kezébe vette a zöld ceruzát, hogy megrajzolja az alsó vonalat is, de megállt, elgondolkodott, magában rájött, hogy ez így nem lesz teljesen jó, mert a mennyország nem az ég és a föld között helyezkedik el. Letette a zöld színest, gyorsan fordított egyet a lapon, hogy a kék vonal kerüljön alulra, és aztán az ég fölé elkezdte megrajzolni az általa elképzelt mennyországot. 
Önmagunkat és szűkebb környezetünket mindig viszonyítva, a nagyobb világ kereteihez viszonyítva helyezzük el az ég és a föld között. Ettől az elképzeléstől felnőtt korunkban sem tudunk szabadulni, s nem is kell. De mi lesz a viszonyítási pont a túlvilágon? Elég-e annyi, hogy valahol az ég felett található a mennyország? Egy gyermeknek elég. A felnőtt már tudja, hogy a menny esetében nem helyről beszélünk, amelynek elhelyezkedését bejelölhetjük a csillagászati térképeken valahol a csillagok között fényévnyi távolságra. Mert a mennyország, az üdvösség, az örökké tartó boldogság nem hely, hanem állapot, amelynek viszonyítási pontja Isten. A hitében fejlődő ember nem ragad le a gyermekkori elképzelésnél, az ég és föld közti létezésnél, hanem már földi életében is Istent tekinti a viszonyítási pontnak és megérzi Isten vonzását, felébred szívében a vágy, hogy a mennybe jusson. 
Ma, mindenszentek ünnepén, azért érdemes elgondolkodnunk ezeken a dolgokon, mert a szentek erre mutatnak példát. Két lábbal a földön járó emberek voltak ők, de megérezték az ég, a menny vonzását és arra törekedtek, hogy eljussanak Istenhez az örökkévalóságba. A mai evangélium arra ad választ, hogy milyen út vezet a mennybe. Jézus a hegyi beszédben, a nyolc boldogság-mondásban foglalta össze tanításának lényegét. Boldognak nevezve a szegényeket, a sírókat, a szelídeket, az igazságra éhezőket, az irgalmasokat, a tisztaszívűeket, a békességszerzőket és a hitükért üldözötteket. A mennybe az az ember vágyakozik, aki minden evilági nyomorúság és szenvedés közepette is hisz abban, hogy Isten meg fogja őt jutalmazni, s ettől a hittől semmiféle veszedelem nem tudja őt eltántorítani. A szentek hitték, hogy ha rálépnek a Krisztus által ajánlott, különleges és olykor érthetetlennek tűnő boldogságok útjára, akkor teljes lesz az életük, beteljesül legfőbb vágyuk. Mi pedig hisszük, hogy ők valóban eljutottak a mennybe és hisszük, hogy követhetjük őket.