2020. január 2. – Csütörtök

Evangélium

Keresztelő János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, hogy megkérdezzék őt: „Ki vagy te?” Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: „Nem én vagyok a Messiás.” Ezért megkérdezték tőle: „Hát akkor? Talán Illés vagy?” „Nem vagyok” – felelte. „A próféta vagy?” Erre is nemmel válaszolt. Azt mondták tehát neki: „Akkor ki vagy? Mert választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?” János ezt felelte: „A pusztában kiáltó hangja vagyok: Egyengessétek az Úr útját”, amint Izajás próféta mondta. A küldöttek a farizeusoktól jöttek, ezért megkérdezték: „Miért keresztelsz hát, ha nem te vagy a Messiás, sem Illés, sem pedig a próféta?” János így válaszolt: „Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, aki utánam jön, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani.” Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János tartózkodott és keresztelt.
Jn 1,19-28

Elmélkedés

Keresztelő János tanúságtételét olvassuk a mai evangéliumban, amely most még nem Jézusról, a Messiásról szól, hanem saját küldetéséről, szerepéről. Küldöttek érkeznek hozzá a pusztába, mégpedig papok és leviták, akik Jeruzsálemből jöttek. E tények elárulják számunkra, hogy a legfőbb vallási vezetők küldhették őket. A Jeruzsálemben tartózkodó főpapok vagy a főtanács tagjai lehettek azok, akiket nyugtalanított Keresztelő János sajátos életmódja és tevékenysége. Miért mennek hozzá ki a pusztába oly sokan? Miért hirdeti a bűnbánatot és miért keresztel? Ki lehet ő, akinek fellépése prófétai jelleget sugall?
János válaszából kiderül, hogy nem akar túlnőni saját szerepén, nem akarja azt a látszatot kelteni, hogy ő a Messiás. Vélhetően azért jelenti ki egyértelműen, hogy nem ő a Megváltó, mert ilyen híresztelések terjedhettek róla. A Keresztelő ezt mondja magáról: „A pusztában kiáltó hangja vagyok.” Érdekes, hogy mennyire sokakat megérintett és megmozgatott ez a szó. Mert hiteles volt. Mert érthető volt. Mert Istentől származó és Istenre irányító szó volt. Mert határozott és egyenes tanítás volt. Mert nem csak a várható ítéletről szólt, hanem a szabadulásról is. Mert nem csupán fenyegető, hanem felszabadító jellegű volt. Látnunk kell, hogy János beszéde nem volt tetszetős vagy simulékony, hanem bizony isteni büntetést helyezett kilátásba azok számára, akik nem lépnek a bűnbánat útjára. Ugyanakkor ennél nagyobb hangsúlyt kapott az az örömhír, hogy a Messiás mindenki számára elhozza a bűntől való szabadulást, a megváltást.