2021. július 22. – Csütörtök, Szent Mária Magdolna

Evangélium

A hét első napján, (Húsvétvasárnap) kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment Jézus sírjához. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Amint ott sírdogált, betekintett a sziklasírba, és ahol Jézus holtteste feküdt, két, fehér ruhába öltözött angyalt látott. Ott ültek, az egyik a fejnél, a másik a lábnál. Így szóltak hozzá: „Asszony, miért sírsz?” „Mert elvitték az én Uramat – felelte –, és nem tudom, hová tették.” Ezzel hátrafordult, és íme, Jézus állt előtte. Nézte, de nem ismerte föl, hogy ő az. Jézus megkérdezte: „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” Mária Magdolna azt hitte, hogy a kertész az, és így válaszolt: „Uram, ha te vitted el, mondd meg, hová tetted, hogy magammal vihessem.” Jézus erre megszólította: „Mária!” Mária felkiáltott: „Rabbóni!” vagyis „Mester”! „Ne tartóztass! – felelte Jézus. Még nem mentem föl az Atyához. Te most menj testvéreimhez, és vigyél hírt nekik! Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.” Mária Magdolna elsietett. Hírül vitte a tanítványoknak: „Láttam az Urat.” – És elmondta, amit az Úr üzent.
Jn 20,1-2.11-18

Elmélkedés

A mai evangélium Jézus sírjához vezet minket, ahová Mária Magdolna is ment húsvét reggelén. Mária Magdolna elmegy a sírhoz, hogy keresse azt, akit a halál elvett.
Vannak pillanatok az életben, amikor minden összeomlik. Úgy tűnik, minden véget ért, minden értelmét veszítette. Halál, természeti katasztrófák, végzetes balesetek, fájdalmas csalódás, árulás. Események, amelyeknél nem mi irányítjuk a dolgokat. Sok dolog van, ami miatt elveszítjük a talajt a lábunk alatt, és mély válságot élünk meg, de valami más is történhet. Váratlanul jöhet egy fordulat, például találkozunk egy baráttal, aki segít minket továbblépni, legyőzni szívünk fájdalmát, életünk új célját felismerni.
Ilyesmi történik Mária Magdolnával is. Találkozik a feltámadt Jézussal, akit először nem ismer fel, s aki a nevén szólítja őt. Nevének meghallása felnyitja szemét, felismeri Jézust és úgy fejezi ki hitét, hogy Mesternek szólítja a feltámadt Urat.
A jelenet azt mutatja, hogy feltámadását követően Jézus nem hatalmát, dicsőségét, rendkívüli képességeit akarja megmutatni, hogy ezzel igazolja a halálból való új életre támadását, hanem továbbra is egészen közel van az emberekhez. Beszélget Mária Magdolnával, majd az apostolokkal, Tamás apostol pedig meg is érintheti sebhelyeit. A feltámadt Krisztus azonos azzal a Krisztussal, aki a földön élt, tanított, bejárta az országot és csodákat tett. A feltámadt Krisztus a hit által felismerhető