2019. augusztus 2. – Péntek

Evangélium

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát. 
Mt 13,54-58

Elmélkedés

Útja során Jézus most abba a városba érkezik, ahol felnevelkedett. Az emberek ismerősként fogadták, köszöntötték. A helyzet azonban gyorsan megváltozik, amikor Jézus tanítani kezd a zsinagógában. A hallgatóság nem érti, honnét származik tudása és bölcsessége. Úgy gondolják, hogy jól ismerik őt. Tudják, hogy nem tanult egyetlen rabbi mellett sem, hanem József mellett megtanulta az ácsmesterséget. Egy ácstól pedig senki nem várja azt, hogy bölcsen magyarázza a próféták szövegeit vagy értelmezze a törvényeket. Jézus tehát nem felel meg a názáretiek elvárásainak. Mondhatjuk úgy is, hogy a názáretiek éppen elvárásaik és előítéleteik miatt botránkoznak meg és utasítják el Jézust. 
Elutasításuk okát Máté evangélista így írja le: „Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.” Márk evangélista kissé keményebben fogalmaz: „nem is tudott” egyetlen csodát sem tenni (vö. Mk 6,5). Ezek a kijelentések nem Jézus isteni erejének csökkenését jelzik, hanem arra utalnak, hogy a csodák előtt az Úr hitet kér, hitet vár az emberektől. Ahol pedig ez a hit hiányzik, mert az előítéletek megakadályozzák annak ébredését, ott nincs alapja a csodának, nincs mit megjutalmazzon Isten. 
Isten a mi számunkra is mutat időnként jeleket. Ha ezek iránymutatásai helyett továbbra is saját elképzeléseinkhez ragaszkodunk, akkor a hitetlen názáretiek utódai vagyunk. Ha viszont hiszünk Jézusban, akkor velünk is csodákat tesz.