2020. január 17. – Péntek

Evangélium

Néhány nap múlva Jézus visszatért Kafarnaumba. Mihelyt elterjedt a híre, hogy otthon van, annyian jöttek össze, hogy még az ajtó előtti téren sem fértek el; ő pedig hirdette nekik az igét. Közben odahoztak hozzá egy bénát. Négyen vitték. Mivel a tömegtől nem fértek a közelébe, kibontották fölötte a tetőt, ahol volt, és a nyíláson át leengedték a hordágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig, látva hitüket, így szólt a bénához: „Fiam, bocsánatot nyertek bűneid.” Ült ott néhány írástudó is. Ezek így gondolkodtak szívükben: „Hogy beszélhet ez így? Káromkodik! Ki más bocsáthatja meg a bűnt, mint egyedül az Isten?”
Jézus azonnal észrevette, hogy magukban ilyeneket gondolnak, így szólt tehát hozzájuk: „Miért gondoljátok ezt szívetekben? Mi könnyebb: Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek, vagy azt mondani: Kelj föl, fogd ágyadat és járj? Tudjátok meg tehát, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!” Ezzel odafordult a bénához: „Mondom neked: Kelj föl, fogd az ágyadat, és menj haza!” Az felkelt, fölvette ágyát, és mindannyiuk szeme láttára eltávozott.
Mindenki elcsodálkozott. Dicsőítették Istent, és azt mondták: „Nem láttunk még ilyet sohasem!”
Mk 2,1-12

Elmélkedés

A szerdai evangélium kapcsán arról elmélkedtünk, hogy milyen jelentősége van annak, hogy az emberek a magatehetetlen betegeket Jézushoz viszik, illetve közbenjárnak nála a gyógyulás érdekében. A mai evangéliumban szintén megfigyelhető ez a mozzanat. Márk evangélista külön is megemlíti, hogy négyen vitték a bénát hordágyon. Ez a megjegyzés a bénultság komolyságát is jelzi. A béna cipeléséhez négy ember szükséges, a maga erejéből egyetlen lépést sem tudna tenni. Négy ember egyetértésének, közös szándékának és közös cselekvésének az eredménye az, hogy a béna eljut addig a házig, ahol Jézus éppen tartózkodik. Egy akadályt, a távolságot már legyőzték, közel vannak ahhoz, hogy a beteg Jézus elé kerüljön. De a házhoz érve újabb nehézségbe ütköznek, mert akkora a tömeg, hogy nem tudnak az Úr közvetlen közelébe kerülni.
Úgy tűnik viszont, hogy számukra nincs akadály. Közös tervüket mindenképpen szeretnék megvalósítani. Ha már idáig elcipelték, akkor bizonyára ahhoz is volna erejük, hogy hazavigyék a hordágyon a bénát, de ez meg sem fordul a fejükben. Gyorsan megoldást keresnek, még attól sem riadnak vissza, hogy megbontsák a ház tetejét, s onnan felülről engedjék le a hordágyat a bénával. Elszántságuk eredményeként így kerül Jézus elé a beteg, akit aztán Jézus meggyógyít és saját lábán távozhat.
Csak akkor kerülhetek Jézus közelébe, ha nem hátrálok meg a nehézségek láttán és leleményesen leküzdöm az akadályokat.