2017. szeptember 1. - Péntek

   Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak:
   A mennyek országa olyan, mint az a tíz szűz, akik vették lámpáikat, és
   kimentek a vőlegény elé. Öten közülük balgák voltak, öten pedig okosak.
   A balgák fogták a lámpásukat, de olajat nem vittek magukkal; az okosak
   azonban korsóikban olajat is vittek lámpásaikhoz. Késett a vőlegény, s
   ők mind elálmosodtak és elaludtak. Az éjszaka közepén egyszerre kiáltás
   hangzott: "Íme, a vőlegény! Menjetek eléje!" Erre a szüzek mindnyájan
   fölébredtek, és felszították lámpásaikat. A balgák kérték az okosakat:
   "Adjatok az olajotokból, mert lámpásaink kialvóban vannak!" Az okosak
   ezt válaszolták: "Nem lehet, nehogy nekünk is, nektek is kevés legyen.
   Inkább menjetek el a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak!" Míg azok
   vásárolni mentek, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak,
   bementek vele a menyegzőre; az ajtó pedig bezárult. Később megérkezett
   a többi szűz is. Így szóltak: "Uram, uram! Nyiss ajtót nekünk!" De ő
   így válaszolt: "Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket!"
   Virrasszatok tehát, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát!
   Mt 25,1-13
   Elmélkedés:
   Az okos és a hűtlen szolgákról szóló tegnapi példabeszéd női változatát
   olvastuk a mai evangéliumban, amely az okos és a balga szüzekről szólt.
   Az előzővel ellentétben ez a rész már nem elsősorban a várakozás
   időszakára figyel, hanem a vőlegény (az Úr) megérkezésének körülményeit
   is részletezi.
   Ezek szerint mindazok, akik felkészülten várakoztak, azonnal bemehettek
   a menyegzős házba, amely jelen esetben az örök élet üdvösségét
   jelképezi. Azok viszont, akik késve érkeztek, hiába próbáltak később
   bejutni. Az üdvösség várása nagyon is gyakorlati dolog. Nem elég tehát
   a Hiszekegyben megvallanunk, hogy Krisztus "újra eljön dicsőségben",
   hanem állandóan készen kell állnunk a vele való találkozásra.
   Azt a cselekedetet, hogy az okosak nem adtak olajukból a balgáknak, nem
   érdemes irigységnek minősítenünk, hiszen az evangélista nyilvánvalóan
   azt akarta ezzel kifejezni, hogy az üdvösségre jutás mindenkinek
   személyes felelőssége. Senki sem tud mások helyett üdvözülni és senki
   sem tud mások érdemei miatt üdvözülni. Jócselekedeteinkkel csak a
   magunk üdvösségét tudjuk biztosítani, de imádságainkkal másokat is
   segíthetünk abban, hogy ők is az üdvösség útján haladjanak. A mi
   törekvésünkön és jótetteinken múlik, hogy elnyerjük-e Istennek ezt a
   végtelen értékű, és mindenkinek felkínált ajándékát.