2017. szeptember 23. - Szombat

   Amikor egyszer a városokból nagy tömeg gyűlt Jézus köré, ő ezt a
   példabeszédet mondta nekik: "Kiment a magvető magot vetni. Amint
   vetett, némely szem az útfélre esett; ott eltaposták, és az égi madarak
   felcsipegették. Némely mag köves helyre esett. Alighogy kikelt,
   elszáradt, mert nem volt nedvessége. Némely pedig tövisek közé hullott.
   A tövisek felnőttek vele együtt, és elfojtották. A többi jó földbe
   hullott. Kikelt, és százszoros termést hozott." E szavak után Jézus
   felkiáltott: "Akinek füle van, hallja meg!"
   Akkor megkérdezték tanítványai, hogy mi a példabeszéd értelme. Így
   válaszolt: "Nektek megadatott, hogy megértsétek Isten országának
   titkait. A többieknek csak példabeszédekben, hogy nézzenek, de ne
   lássanak, halljanak, de ne értsenek. A példabeszéd értelme ez: a mag
   Isten igéje. Az útfélre eső mag azokat jelenti, akik hallgatják az
   igét, de aztán jön az ördög, és kiveszi a szívükbe hullott igét, hogy
   ne higgyenek, és így ne is üdvözüljenek. A köves talajra hullott mag
   azokat jelenti, akik meghallgatják az igét, örömmel be is fogadják, de
   az nem ver bennük gyökeret. Egy ideig hisznek, de a kísértés idején
   elpártolnak. A tövisek közé eső mag azokat jelenti, akik meghallgatják
   az igét, de az élet gondjai, gazdagsága és élvezetei elfojtják bennük a
   növekedést, és termést nem hoznak. A jó földbe eső mag végül azokat
   jelenti, akik meghallgatják az igét, jó és erényes szívvel meg is
   tartják, és termést is hoznak állhatatosságban."
   Lk 8,4-15
   Elmélkedés:
   A magvetőről szóló példabeszédet és annak Jézustól származó
   magyarázatát olvassuk a mai nap evangéliumában. A példázat egyik fontos
   üzenete, hogy miként a föld minősége határozza meg a termés
   mennyiségét, ugyanúgy az igehirdetés eredménye nagy részben függ a
   hallgatóság hozzáállásától. Isten szavát mindig nyitott szívvel érdemes
   hallgatnunk, azzal a szándékkal, hogy készek vagyunk annak
   megvalósítására. Ne maradjon lelkünkben terméketlen vagy eredménytelen
   az isteni szó, hanem hozzunk bőséges termést! Némelyek könnyen abba a
   hibába esnek, hogy elegendőnek tartják a szavak szépségében való
   gyönyörködést, s nem gondolnak arra, hogy a tanítás szerinti élet
   jelenti az üdvösséget.
   Az igehirdetőt, aki vállalkozik a magvetésre, azaz Isten tanításának a
   továbbadására, nem keserítheti el az a tény, hogy munkájának egy része
   hiábavaló. Vannak, akik hallgatnak az általa közvetített tanításra, és
   vannak, akik nem. Jézus hasonlata a valóságról szól. Az igehirdető nem
   ábrándozhat arról, hogy majd mindenki ujjongva és lelkesen fogja
   hallgatni őt, főként azért nem, mert a keresztény tanítás mindennapi
   megvalósítása bizony nehézségekkel jár. Egyesek ugyan hallják a
   tanítást, de nem éreznek magukban késztetést arra, hogy úgy is éljenek.
   Jogos viszont az igehirdető öröme, amikor azt látja, hogy munkájának
   van eredménye, azaz vannak olyanok, akik bőséges termést hoznak, és
   megvalósítják mindazt, amiről az üdvösség tanítása szól.