2020. január 26. – Évközi 3. vasárnap

Evangélium

Amikor Jézus meghallotta, hogy (Keresztelő) Jánost fogságba vetették, visszatért Galileába. Elhagyta Názáretet, és a tengerparti Kafarnaumban telepedett le, Zabulon és Neftali vidékén, hogy beteljesedjék, amit Izajás próféta mondott:
Zabulon földje és Neftali földje,
a tenger útja, a Jordán vidéke,
a pogányok Galileája:
A sötétben lakó nép nagy fényt lát,
és fény virrad a halál honában s árnyékában ülőkre.
Ettől kezdve Jézus tanítani kezdett. Ezt hirdette: „Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa!”
A Galileai-tenger mentén járva meglátott két testvért: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét. Éppen hálót vetettek a tengerbe, mert halászok voltak. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én emberek halászává teszlek titeket!” Erre azok otthagyták hálóikat és követték őt. Amint onnan továbbment, meglátott másik két testvért is: Zebedeus fiát, Jakabot és testvérét, Jánost. Apjukkal, Zebedeussal a hálóikat javították a csónakban. Őket is elhívta. Ők is otthagyták a csónakot és az apjukat, és követték őt.
Jézus pedig bejárta egész Galileát. Tanított a zsinagógákban, hirdette a mennyek országa örömhírét, és meggyógyított a nép körében minden betegséget és minden gyötrelmet.
Mt 4,12-23

Elmélkedés

Emberhalászok
Egy rövid történet nem a régi időkből és nem a bibliai tájakról, hanem napjainkból: Két halász a tengerparton a következő napra készíti elő a hálókat. Néha egy-egy nagyobb hullám a lábukat mossa. Nem zavarja őket, megszokták már. Miként azt is, hogy halászat közben, a tengeren, hajójuk néha nagyokat billen a nagyobb hullámokon. Munkájuk közben beszélgetnek. „Miért éppen halászokat hívott Jézus?” – kérdezi egyikük. A másik ezt feleli: „Tudod, akik a szárazföldön közlekednek, azoknak szilárd utakra van szükségük. Betonból és aszfaltból készült utakra. Aki autóval vagy más járművel közlekedik, az nem térhet le az útról. Minket, halászokat nem kötnek ilyen utak. Arra hajózunk, amerre akarunk. Bárhol tudunk halat fogni. Amerre a hajónk siklik a vízen, ott mindenütt út van.”
Az evangélium Jézus tevékenységét mutatja be, amely iránymutató az Egyház és minden keresztény számára. Nem sokkal Jézus megkeresztelkedése után Keresztelő János börtönbe kerül, küldetése lezárult. Ezt követően kezdődik Jézus nyilvános működése. Jézus nem a fővárosban, Jeruzsálemben, a politikai, társadalmi és vallási élet központjában kezdi tevékenységét, hanem vidéken, a Galileai-tenger partján, a „sötétben lakó nép” körében, ahogyan az evangélista írja. Jézus fellépése világosságot, fényt hoz a népeknek. Az Úr számára nincs lenézett vidék vagy megvetett nép, ő mindenkinek megadja a tiszteletet. Ő sosem fordul el a mások által megvetett emberektől, hanem éppen őhozzájuk fordul. Azokon segít, akik nem számíthatnak mások segítségére, mert azt tartja küldetésének, hogy az üdvösség jóhírét mindenkinek hirdesse és Isten irgalmasságát mindenkihez közvetítse.
Elsőként nem a vezetőkhöz, nem a befolyásos emberekhez szól, hanem egyszerű halászokhoz, akiket meghív a követésére. Ezt a meghívást úgy is értelmezhetjük, hogy a sötétségből a világosságra hívja őket. Mert a Krisztussal való találkozás fényességet hoz az ember életébe.
Jézus reményt ad az embereknek. Ezt kell meglátnunk abban, hogy Isten országának eljövetelét hirdeti és a szívek megtérését sürgeti. Olyan reményt ad, amely képessé teszi az embert arra, hogy a bűn sötétségéből átlépjen az Istennek tetsző élet világosságába. Reményt gyújt a szívekben, amely megszabadít a kételkedéstől és a szorongásoktól, és eltávolítja az ember lelkéből a félelmeket és a mindennapi aggodalmakat. A Jézus által hozott remény felemeli az emberi tekinteteket és lehetővé teszi, hogy előre tekintsenek, jövőjüket nagyobb távlatban lássák. Az Úr nem csak beszél és tanít, hanem gyógyít, csodákat tesz, jeleket mutat és közösséget szervez.
Jézus munkája, szolgálata pontosan kijelöli az Egyház és a keresztény ember hivatását: reményt adni az embereknek, amellyel kiléphetnek szűkös világukból, szakíthatnak bűnös múltjukkal és beléphetnek Isten országába. Küldetésünk továbbá, hogy felnyissuk az emberek szemét, és megtanítsuk őket arra, hogy vegyék észre Isten jelenlétének és szeretetének jeleit a világban. Nem rendkívüli dolgokat és csodákat kell várni, nem ilyeneket kell kérni Istentől, hanem észre kell venni a legkisebb dolgokban is Isten gondoskodásának és jóságának megnyilvánulásait. Hivatásunk az is, hogy közösséget építsünk, s ebben a tevékenységünkben Jézus munkatársai vagyunk. Nem magunk köré szervezünk csoportokat, nem rajongókat gyűjtünk, hanem Jézushoz vezetjük az embereket. Ezt jelenti az emberhalászat, amiről az Úr beszél az evangéliumban, amikor meghívja az első tanítványokat. Csak az válhat emberhalásszá, aki Jézust követi. Csak az tudja korunkban hitelesen hirdetni az Isten országáról szóló örömhírt, aki Jézushoz köti életét. Csak az tud az Úr számára tanítványokat gyűjteni, aki őmellette tapasztalta meg a közösséghez tartozás élményét.
Bármerre is visz életutunk, mindenütt emberhalászok vagyunk.