2021. augusztus 15. – Vasárnap, Szűz Mária mennybevétele (Nagyboldogasszony)

Evangélium

Azokban a napokban Mária útra kelt, és a hegyek közé, Júda egyik városába sietett. Belépett Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, szíve alatt megmozdult a magzat, és a Szentlélek betöltötte Erzsébetet. Hangos szóval így kiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse? De hogyan lehet az, hogy Uramnak anyja látogat el hozzám? Mert íme, amikor fülembe csendült köszöntésed szava, örvendezve felujjongott méhemben a magzat! Boldog, aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!”
Mária megszólalt:
„Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong megváltó Istenemben!
Mert tekintetre méltatta alázatos szolgálóleányát,
lám, ezentúl boldognak hirdet engem minden nemzedék.
Nagy dolgokat művelt velem a Hatalmas, szentséges az ő neve!
Irgalma nemzedékről nemzedékre száll, mindazokra, akik félik őt.
Nagyszerű dolgot tett karja ereje,
széjjelszórta mind a gőgös szívűeket.
Lesöpörte trónjukról a hatalmasokat,
és felmagasztalta az alázatosakat.
Az éhezőket elhalmozta minden jóval,
de a gazdagokat elküldte üres kézzel.
Felkarolta gyermekét, Izraelt,
megemlékezve irgalmasságáról,
amint atyáinknak megígérte:
Ábrahámnak és utódainak mindörökre!”
Mária ott maradt még körülbelül három hónapig, azután visszatért az otthonába.
Lk 1,39-56

Elmélkedés

Helyünk van a mennyben
Ma, Nagyboldogasszony napján Jézus édesanyjának, Máriának a mennybevételét ünnepeljük. Lényeges különbségtétel, hogy nem mennybemenetelről beszélünk, mint Jézus esetében, hiszen Mária nem a maga erejéből távozott a földi életből a mennybe, hanem a mindenható Isten vette fel őt a mennyországba. Ezt a fogalmi megkülönböztetést használja XII. Piusz pápa az 1950. november 1-jén írt, Munificentissimus Deus (A legbőkezűbb Isten) kezdetű apostoli rendelkezésében, amelyben a következőképpen szól a hitigazság: „A szeplőtelen, mindenkor szűz Istenanya Mária, földi életpályája befejezése után testével, lelkével felvétetett a mennyei dicsőségbe.” Mária tehát a mindenható Istennek köszönheti megdicsőülését. A hittétel másik érdekessége, hogy nem kívánja eldönteni azt az évszázadok óta vitás kérdést, hogy vajon Mária meghalt-e vagy halál nélkül, más módon jutott fel a mennybe, ezért inkább „a földi életpályája befejezése után” kifejezést használja. Nem tudhatjuk ugyanis biztosan, hogy miként fejeződött be Jézus édesanyjának földi élete, hiszen erről az evangéliumok nem számolnak be. Azt azonban biztosan állíthatjuk, hogy élete a mennyországban teljesedett be.
XII. Piusz pápa abban a reményben hirdette ki Mária mennybevételének hitigazságát, hogy Mária élete és megdicsőülése erőt ad az embereknek életútjukon, megismerik az emberi élet igazi értékét s azt az isteni szándékot, amely az ember testét és lelkét egyaránt meg akarja dicsőíteni. A feltámadás ugyanis nem csupán a lelkünkre vonatkozik, hanem a testünkre is. Miként Jézusnak feltámadt a teste, s ahogyan Mária testestől-lelkestől a mennybe jutott, ugyanúgy a mi testünk is fel fog támadni az örök életre.
Jézus édesanyjának mennyországba jutását szemlélve mindannyian megérthetjük, hogy emberi életünk végső célja nem lehet más, mint hogy mi is eljussunk a mennybe. Ennek tudata minden ember számára nagy jelentőséggel bír. Sokan nem látják az emberi élet értelmét s nem ismerik fel azt a célt, aminek eléréséért érdemes fáradozniuk. Az ő számukra igazi és megvalósítható életcélt jelenthet, hogy az ég felé törekedjenek. Mások talán a szenvedések, a betegségek és a földi lét nehézségei miatt érzik értelmetlennek életüket. Az ő számukra szintén reményt nyújthat, ha arra gondolnak, hogy a mennybe jutva megszűnik minden szenvedés és teljes boldogságban lesz részük. Azon könnyelmű emberek számára, akik úgy élnek, mintha soha nem érne véget a földi élet s ezért csupán az evilági örömökre vágyakoznak, figyelmeztetést jelent a mai ünnep: felelőtlenségük könnyen ahhoz vezethet, hogy kizárják magukat a mennyből. Ismét mások tagadják, hogy Istennek helye van világunkban. Az ő számukra hirdetnünk kell, hogy nem csupán Istennek van helye ebben a világban, hanem nekünk is helyünk van a mennyben.
A mai ünnep evangéliumában az Isten akaratát engedelmesen elfogadó, arra teljes emberségével igent mondó Máriáról hallottunk, aki Erzsébetnél tett látogatása alkalmával a mindenható Istent magasztalja. Dicsőítő éneke abból fakad, hogy saját életében megtapasztalta Isten jóságát és kegyelmét. Ha Isten titkaira nyitott a lelkünk, Máriához hasonlóan mi is észrevehetjük ezt az isteni jóságot, amely számunkra is feltárja, megmutatja a menny felé vezető utat. Aggodalmainkat, félelmeinket és kételkedésünket legyőzve ajánljuk mi is életünket Isten szolgálatába, hogy elnyerhessük a mennyei koronát!
Isten senkinek nem ígér zavartalan utazást, de biztos célba érkezést igen. Kérjük a mennybe felvett Szűzanya pártfogását: segítsen minket küzdelmes életünkben, hogy eljussunk a mennybe!