2Móz 14,10-14.

10 A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az ÚRhoz. 11 Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! 12 Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk az egyiptomiakat?! Mert jobb nekünk, ha az egyiptomiakat szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg! 13 De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg ma az ÚR benneteket! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket. 14 Az ÚR harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!

ÉLD ÁT ISTEN SZABADÍTÁSÁT!

Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg az Úr benneteket... ti pedig maradjatok veszteg! (2Móz 14,13-14)

A mindennapi életemben nem sűrűn fordul elő, hogy egy olyan hadsereggel kellene szembenéznem, akiknek küldetése, hogy engem pusztítsanak el. Viszont mint intenzív osztályon dolgozó belgyógyász, gyakorló férj és édesapa magával az élettel szembesülök, a jövőtől való félelemmel, a múlttal kapcsolatos mérgelődéssel, a jelen irányításának képtelenségével. Az én harcom abban áll, hogy az irányíthatatlan dolgok irányítását Istenre tudom-e bízni.
Isten jól tudja, hogy saját gondolataim fogságába kerülhetek, amelyek elvakíthatnak, hogy ne ismerjem föl Isten hatalmát. Az élet minden egyes kihívása, a mindennapi életem legapróbb eseményeitől kezdve, a halál árnyékának völgyén keresztülmenő betegekig, megsemmisíthetik hitemet. És mégis, sokkal inkább lehetőséggel ajándékoznak meg, amelyben megtapasztalhatom Isten gyógyító és szerető kegyelmét.
Lehet, hogy nem kelek át száraz lábbal tengereken, vagy nem látom az égből aláhulló mannát, de képes vagyok békességre találni a megpróbáltatások közepette, és örvendezni félelmeim ellenére is, ha veszteg maradok az Istennel való csendes közösségben és hagyom, hogy véghezvigye szabadítását.

Imádság: Drága Uram, segíts lecsendesíteni gondolataimat, hogy a te szabadításod naponként az enyém lehessen. Ámen.

Aki keresi az Istennel való csendességet, szabadításra lel.
K. Jackson Peevy (Alabama, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ AGGODALMASKODÓKÉRT!