2009. március 8. vasárnap

Lk 12,22-32.

22 Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne
aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel
ruházkodjatok, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a
ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak,
nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel
értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggodalmaskodásával ki
tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? 26 Ha
tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi
miatt? 27 Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem
is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem
öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét,
amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti,
mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29 Ti se kérdezzétek tehát,
hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. 30 Mert
mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy
szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul
ezek is megadatnak nektek. 32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy
tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"

                        NE AGGODALMASKODJ!

Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem
takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal
értékesebbek náluk? (Mt 6,26)

Néhány évvel ezelőtt a férjem elveszítette az állását. Nem volt
megtakarított pénzünk, és a kocsink is lerobbant, így közlekedési
eszköz nélkül maradtunk. Roppant nehéz anyagi helyzetbe kerültünk,
amely házasságunkat és családunkat is veszélybe sodorta. Aggódtam, hogy
mindent el fogok veszíteni.
Egyik nap a munkahelyemen a Bibliát olvasgatva egy ismerős részhez
értem: a Mt 6,26-hoz. Ebben a részben Jézus elmondja, hogy a mi mennyei
Atyánk időt szán még az ég madarainak etetésére is, éppen ezért
bízhatunk abban, hogy rólunk is gondot visel, hiszen sokkal
értékesebbek vagyunk.
Mikor hazaértem, legkisebb fiam a kocsi feljárón egy széken állva
felfelé nézett. "Mama, nézd! Ez egy fészek, és vannak benne tojások!" -
kiáltotta. A madár öt tojást helyezett a fészekbe, miképpen mi is öten
élünk a házban - villámlott belém a felismerés. Isten gondoskodik a
madarakról. Hogy is ne bíznék Istenben, aki szeret engem, és látja,
mire van szükségem. Isten gondot viselt a családomról, és ma is ezt
teszi.

Imádság: Drága Istenünk, segíts bízni szeretetedben és
gondviselésedben, különösen, mikor az életünk terheit csaknem
képtelenek vagyunk elhordozni. Ámen.