2Tim 3,14-17.

14 De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál,
tudván, kiktől tanultad, 15 mivel gyermekségedtől ismered a szent
írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus
Jézusba vetett hit által. 16 A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos
a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre;
17 hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre
felkészített.

                       NE KERESS KIFOGÁSOKAT!


Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened!
Megerősítlek, meg is segítlek. (Ézs 41,10)

Évekkel ezelőtt, miután elvesztettem a munkámat, egy másik államban
találtam állást, épp ahol anyósom élt. Mialatt családom a költözéshez
készülődött, anyósommal laktam. Családunk évek óta nem járt templomba,
de tudtam, hogy újra vissza kellene térnünk. Anyósom felnőtteket
tanított a vasárnapi iskolában, és feltételezte, hogy én is vele megyek,
így elmentem.
Egy másik csoportba osztottak be, és szívesen bekapcsolódtam. Élveztem,
hogy többet tanulhatok Isten igéjéről. Egy nap a vezetőnk szólt, hogy a
csoport engem kért fel a jövő heti tanításra. Ahogy a kifogásokat
soroltam, miért is nem tudom vállalni, ott hagyta nekem a kézikönyvet az
asztalon, és elment.
Biztos voltam benne, hogy nem tudok tanítani. El is mondtam anyósomnak.
"Rendben, de szánj néhány percet, hogy ezt elmond Istennek. Jövő
vasárnap mondd el a csoportnak is." Erre már nem voltam képes, ezért
elkezdtem imádkozni érte.
Ahogy a hét haladt előre, az Ézs 41,10 szavai szüntelenül
visszacsengtek a fejemben. Mire eljött a vasárnap, készen álltam, hogy
elmondjam, Isten mit mutatott meg az aznapi igével kapcsolatban. Ebből a
tapasztalatból megtanultam, hogy Isten megerősít bennünket abban, amire
elhív. Azóta laikus vezetője lettem a gyülekezetnek, és a családom is
templomba jár.

Imádság: Istenünk, segíts nekünk figyelni rád, hálát adni neked, és
imádni téged. Ámen.