Lk 15,11-32.

11 Azután így folytatta Jézus: "Egy embernek volt két fia. 12 A
fiatalabb ezt mondta az apjának: Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső
részét. Erre megosztotta köztük a vagyont. 13 Néhány nap múlva a
fiatalabb fiú összeszedett mindent, elköltözött egy távoli vidékre, és
ott eltékozolta a vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott. 14
Miután elköltötte mindenét, nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy
nélkülözni kezdett. 15 Ekkor elment, és elszegődött annak a vidéknek
egyik polgárához, aki kiküldte őt a földjeire disznókat legeltetni. 16
Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a
disznók ettek, de senki sem adott neki." 17 "Ekkor magába szállt és ezt
mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt
éhen halok! 18 Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám,
vétkeztem az ég ellen és teellened. 19 Nem vagyok többé méltó arra,
hogy fiadnak nevezzenek, tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy.
20 És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja
meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta
őt. 21 A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és
teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. 22 Az apa
viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és
adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! 23 Azután
hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, 24 mert
ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És
vigadozni kezdtek." 25 "Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor
hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot. 26
Előhívott egy szolgát, és megtudakolta tőle, hogy mi történik itt. 27
Mire a szolga így felelt: A testvéred jött meg, és apád levágatta a
hízott borjút, mivel egészségben visszakapta őt. 28 Ekkor az
megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte. 29
Ő azonban ezt mondta az apjának: Látod, hány esztendeje szolgálok
neked, soha nem szegtem meg parancsodat, és te sohasem adtál nekem még
egy kecskegidát sem, hogy mulathassak barátaimmal. 30 Amikor pedig
megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat,
levágattad neki a hízott borjút. 31 Ő azonban ezt mondta neki: Fiam, te
mindig velem vagy, és mindenem a tied. 32 Vigadnod és örülnöd kellene,
hogy ez a te testvéred meghalt és feltámadott, elveszett és
megtaláltatott."

                           NEM KORREKT

A gazda így felelt: "a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok?" (Mt
20,15)

Istennek a világ megváltásakor alkalmazott módszere nem a
korrektségről, hanem a kegyelemről szól, a kegyelem szerint pedig nem
azt kapjuk, amit megérdemlünk. A kegyelem azt is jelenti, hogy Jézus
miattunk szenvedte el a keresztfán a halált, mi pedig érdemtelenül
kapjuk az életet.
A tékozló fiú példázata ennek a kegyelemnek a története, három
főszereplővel. Nem lenne értelme a történetnek az atya, és a tékozló
fiú nélkül. Az idősebbik fiú pedig arra emlékeztet minket, hogy a
kegyelem sokszor nem látszik korrektnek. A példázat azzal zárul, hogy
az atya kérleli az idősebbik fiát, jöjjön be, és ünnepelje ő is az
öccse hazatértét.
Soha nem fogjuk igazán kideríteni, hogyan reagált erre az idősebbik
fiú, mert az ő válasza a mi válaszunk is. Nekünk magunknak kell
befejezni ezt a történetet. Ha valaki más kap dicséretet azért, amit mi
végeztünk, ha valaki nem vesz tudomást arról, amit megérdemeltünk, vagy
amikor úgy tűnik, nem kifizetendő becsületesen élni, mégis
ünnepelhetjük Isten kegyelmét. Vagy maradhatunk kívül, visszautasítva
Isten kegyelmét, a világ megváltásában való részesülést.

Imádság: Drága Istenünk, adj olyan szívet nekünk, amely kegyelmednek
minden formáját örömmel fogadja. Ámen.