4Móz 13,25-14,9.

25 Negyven nap múlva visszatértek a föld kikémleléséből. 26
Visszamentek, és megérkeztek Mózeshez, Áronhoz és Izráel fiainak egész
közösségéhez a Párán-pusztába, Kádésba. Beszámoltak nekik meg az egész
közösségnek, és megmutatták nekik a föld gyümölcsét is. 27
Elbeszélésükben ezt mondták: Elmentünk arra a földre, ahová küldtél
bennünket. Valóban tejjel és mézzel folyó föld az, ilyen a gyümölcse!
28 De erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok,
és még Anák ivadékait is láttuk ott! 29 A Délvidéken Amálék lakik, a
hegyvidéken a hettiták, jebúsziak és emóriak laknak, a tenger és a
Jordán partján pedig kánaániak laknak. 30 Bár Káléb csitította a
Mózessel szembeforduló népet, és ezt mondta: Bátran fölmehetünk és
elfoglalhatjuk, mert meg tudunk birkózni vele, 31 de azok a férfiak,
akik vele mentek, ezt mondták: Nem tudunk az ellen a nép ellen menni,
mert erősebb nálunk. 32 És rossz hírét terjesztették Izráel fiai között
annak a földnek, amelyet kikémleltek, mert ezt mondták: Az a föld,
amelyet bejártunk és kikémleltünk, olyan föld, amely megemészti
lakosait! A nép pedig, amelyet ott láttunk, csupa szálas emberekből
áll. 33 Sőt láttunk ott óriásokat is, Anák óriás fiait. Olyannak láttuk
magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk.
1 Ekkor az egész közösség elkezdett hangosan jajveszékelni, és sírt a
nép egész éjjel. 2 Izráel fiai mindnyájan zúgolódtak Mózes és Áron
ellen. Ezt mondta nekik az egész közösség: Bárcsak meghaltunk volna
Egyiptomban, vagy halnánk meg itt a pusztában! 3 Miért akar bevinni
minket az ÚR arra a földre? Azért, hogy fegyvertől hulljunk el,
asszonyaink és gyermekeink pedig prédára jussanak? Nem volna jobb
visszatérnünk Egyiptomba? 4 Majd ezt mondták egymásnak: Válasszunk
vezetőt, és térjünk vissza Egyiptomba! 5 Ekkor Mózes és Áron arcra
borult Izráel közösségének egész gyülekezete előtt. 6 De Józsué, Nún
fia és Káléb, Jefunne fia, akik a föld kikémlelői között voltak,
megszaggatták ruhájukat, 7 és ezt mondták Izráel fiai egész
közösségének: A föld, amelyet bejártunk és kikémleltünk, igen-igen jó
föld. 8 Ha az ÚR kedvel bennünket, akkor bevisz arra a földre, és
nekünk adja a tejjel és mézzel folyó földet. 9 Csak az ÚR ellen ne
lázadjatok, és ne féljetek a föld népétől, mert megesszük őket. Tőlük
eltávozott oltalmuk, de az ÚR velünk van! Ne féljetek tőlük!

                         ÓRIÁSOK AZ ÚTON

Erős nép lakik azon a földön, a városok erődítményei igen nagyok, és
még Anák ivadékait is láttuk ott! (4Móz 13,28)

Egy kis, narancssárga szalamander pihent az országút szélén a nagy,
fekete "sivatagban". Az út másik oldalán egy hegyi patak vize
hívogatta. Előrefelé mászott, de megdermedt, mikor mi, "óriások",
elálltuk az útját. A barátommal bámultuk a félelemtől bénult kis
állatot. Néhány méterre volt a biztonságos patak.
Rájöttem, hogy az én életem is gyakran ezt tükrözi. Néha mindenáron el
akarok érni egy célt, de félek az "óriásoktól", éppúgy, mint az
izráeliták, akik még az ígéret földjét látva is elveszítették
bátorságukat. Eszembe jut Józsué és Káleb válasza az emberek félelmére:
"Az Úr velünk van! Ne féljetek tőlük!" (4Móz 14,9)
Sokszor szembesülünk az anyagi nehézségeknek, a test kísértéseinek és
önző vágyaknak az óriásaival. Az egyik legijesztőbb óriásom akkor
jelent meg, mikor el kellett döntenem, otthagyjam-e álmaim állását,
hogy közelebb költözhessek a feleségem családjához. Elköltöztem, és új
lakhelyemen a családi szeretetet találtam meg, és olyan barátokra
leltem, akik közelebb segítettek Krisztushoz. Amikor az Úrban bízva
cselekedtem, ráébredtem, hogy az "ígéret földjére" léptem.

Imádság: Urunk, űzd el félelmünket és adj erőt, hogy szembeszállhassunk
"óriásainkkal", és legyőzhessük azokat, hogy még jobban szolgálhassunk
téged. Ámen.