1Móz 32,23-32.

23 De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, kétszolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 24 Fogtaés átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. 25 Jákób pedig ottmaradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen hajnalhasadtáig. 26De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a csípője forgócsontját, éskificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a tusakodás közben. 27 Akkorezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert hajnalodik! Ő azt felelte: Nembocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. 28 Ekkor megkérdezte tőle: Mi aneved? Ő így felelt: Jákób. 29 Erre azt mondta: Nem Jákób lesz ezután aneved, hanem Izráel, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.30 Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem a nevedet! De ő ezt mondta: Miértkérdezed a nevemet? És megáldotta őt. 31 Jákób Penúélnak nevezte el azta helyet és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életbenmaradtam. 32 Már sütött a nap, amikor átkelt Penúélnál, és sántítottcsípőjére.
                           RAGASZKODÁS

Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem. (1Móz 32,27)
Jákób szélhámos volt, elcsalta bátyjától, Ézsautól az elsőszülöttségijogot. Megrögzött csaló volt, és gyakran kellett menekülőre fognia adolgot. A bizonytalan jövő elé nézve Jákób most nekiindult a közelgőveszélynek, amely a haragos bátyja képében várt rá, akivel olyan rútulcselekedett a múltban. Vajon megfizet Ézsau mindenért úgy, ahogy Jákóbmegérdemli?Az 1Móz 33-ban olvasunk arról, hogy Isten munkálkodott Ézsau szívében.De Jákób életében is munkálkodott, lassanként megváltoztatva jellemét,az őt és családját ért bajok által. És a történetnek ezen a pontjánJákób nem adja fel. Miközben tusakodik az "emberrel" - akiről kiderül,hogy maga Isten - ragaszkodik hitéhez, és áldást kér magára. ValójábanJákób egész élete áldás volt, az Ábrahámtól kiinduló, generációkra szólóáldás-folyam része.Mi is kaptunk már egy nagy áldást, a Jézus Krisztus által való üdvösségnagy áldását. Mégis, sokan nem fogadjuk el azt örömmel, és nem ragadjukmeg Isten kegyelmét. Pedig ha megtesszük, békességet nyerünk. Az életbensemmi sem választhat el már minket Istentől. Ezután figyelmünket másokrairányíthatjuk, arra, hogyan oszthatnánk meg velük a hit áldását, segítvenekik felfedezni Krisztus világosságát az életükben.
Imádság: Békesség Istene, hálát adunk neked az életünk áldásáért, melyminden nap új meglepetésekkel tárulkozik fel előttünk. Ámen.