2Kir 18,1-7.

1 Hóséának, Élá fiának, Izráel királyának a harmadik évében kezdett
uralkodni Ezékiás, Áháznak a fia, Júda királya. 2 Huszonöt éves korában
kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja
neve Abí volt, Zekarjá leánya. 3 Azt tette, amit helyesnek lát az ÚR,
egészen úgy, ahogyan tett őse, Dávid. 4 Ő szüntette meg az
áldozóhalmokat, összezúzta a szent oszlopokat, kivágatta a szent fákat,
és darabokra törette a rézkígyót, amelyet Mózes készített; mert Izráel
fiai mindaddig annak tömjéneztek, és Nehustánnak nevezték. 5 Bízott az
ÚRban, Izráel Istenében; nem volt hozzá hasonló senki Júda királyai
között, sem előtte, sem utána. 6 Ragaszkodott az ÚRhoz, nem tért el
tőle, hanem megtartotta parancsolatait, amelyeket az ÚR parancsolt
Mózesnek. 7 Ezért vele volt az ÚR, és minden vállalkozása eredményes
volt. Fellázadt Asszíria királya ellen, és nem szolgálta őt.

                     RAGASZKODJUNK ISTENHEZ!


Ragaszkodott az Úrhoz, nem tért el tőle, hanem megtartotta
parancsolatait, amelyeket az Úr parancsolt Mózesnek. (2Kir 18,6)

Mikor fiam hároméves volt, elvittem magammal egy férfi imakörbe. Már a
találkozó elején észrevettem, mennyire közel helyezkedett hozzám. Egy
ismeretlen helyen, tele furcsa, félelmetesnek-kinéző férfiakkal, nem
érezte magát biztonságban.
Ragaszkodása elgondolkodtatott Istenhez való ragaszkodásunkról. A 2Kir
18 Ezékiásról, az igazságos királyról szól. Sikeres, virágzó volt
királysága. De ennél fontosabb, hogy ragaszkodott Istenhez. Szerintem ez
a titka a boldog életnek.
Az Istenhez ragaszkodás egyszerű dolognak hangzik, de azért nem annyira
az. Az emberiség egyre jobban függetlenedik. Miután a fiam már fél óráig
nagyon szorosan mellettem ült, lassan feloldódott, és máris
kényelmesebben érezte magát. Ugyanígy, mikor lelkileg érezzük magunkat
kényelmesen függetlennek, egyre inkább magunkra hagyatkozunk, saját
képességeinkre, és lazítunk az Istennel való kapcsolatunkon. Azután azt
vesszük észre, hogy egyre többet dolgozunk, és egyre kevesebbet
imádkozunk. A lelki erő titka, hogy megtartjuk az állandó Istenhez való
ragaszkodásunkat, mintha csak az életünk függne tőle.

Imádság: Kérünk, Urunk, taníts meg minket úgy ragaszkodni hozzád, mint
egy gyermek ragaszkodik a szüleihez. Ámen.