1Pt 5,6-10.

6 Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy
felmagasztaljon titeket annak idején. 7 Minden gondotokat őreá
vessétek, mert neki gondja van rátok. 8 Legyetek józanok, vigyázzatok,
mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve,
kit nyeljen el: 9 álljatok ellene a hitben szilárdan, tudván, hogy
ugyanazok a szenvedések telnek be testvéreiteken e világban. 10 A
minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket Krisztusban az ő
örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket
felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni

                           REMÉNYSÉGEM

Maga pedig a mi Urunk Jézus Krisztus és az Isten, a mi Atyánk, aki
szeretett minket, és kegyelméből örök vigasztalással és jó reménységgel
ajándékozott meg, vigasztalja meg a ti szíveteket. (2Thessz 2,16-17)

Életem kemény próbákkal tűzdelt. Két-három napos koromban majdnem
meghaltam a bába gondatlansága miatt. Azóta számtalan betegségtől
szenvedtem. Tinédzser koromban volt egy veseműtétem, aminek
következtében nem lehetett gyerekem.
Amikor férjhez mentem, elhatároztam, hogy örökbe fogadok egy gyermeket,
Ivát. Habár feltétel nélkül szerettem, mégis nagyon csalódott voltam,
mert ő is súlyos beteg volt. Betegségével egyedül kellett megküzdenem,
férjem támogatása nélkül, hisz ő alkoholista volt. Miközben Iváról
gondoskodtam, anyósom megpróbálta lányomat elszakítani tőlem. 13
évesen, a gyermekem karjaim között halt meg. A küzdelmekben
megtanultam: nem hibáztathatjuk Istent a szenvedésért.
Teljesen tanácstalan voltam, de valahogy sikerült erőt gyűjtenem a
következő megpróbáltatáshoz, a váláshoz. Ha Krisztust nem ismertem
volna, most nem élnék. Amikor a lányom meghalt, Isten adott
megnyugvást. Bűnös világban élünk, tökéletlen emberek között, de Isten
tökéletes és kegyelmes reménységünk.

Imádság: Irgalom Atyja, segíts éreznünk jelenléted, és a szenvedés
idején a megnyugvást. Ámen