Mk 4,35-41.

35 Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt hozzájuk Jézus:
"Menjünk át a túlsó partra." 36 Miután tehát elbocsátották a sokaságot,
magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is
voltak a nyomában. 37 Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok
becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. 38 Ő pedig a hajó
hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így
szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" 39 Ő pedig
felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass
el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. 40 Akkor
ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" 41 Nagy
félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél
is, a tenger is engedelmeskedik neki?"

                        SZÁZSZOROS OLTALOM

A szél és a tenger is engedelmeskedik neki. (Mk 4,41)

Egyszerre hatalmas vihar kerekedett, komor, sötét felhők sorakoztak az
égen, és világvége hangulat feszült a tájra. Éppen be tudtam rohanni a
lakásba, de így is bőrig áztam, ruhám, cipőm csurom vizes lett, még a
zsebemben lévő pár darab papír zsebkendő is átnedvesedett. Ablakomon
kinézve az utca rémült arcot mutatott, a redőnyöket vadul verdeste a
szél, a villanydrótok tehetetlenül hintáztak a magasban, eldobott
papírzacskók pörögtek tölcsérszerűen a szürke, megkopott aszfalton.
Az udvarunkban egymás közelében álló két hatalmas nyárfa is
rendületlenül vívta gigászi harcát a szűnni nem akaró viharral. Ágaik
ide-oda csavarodtak, törzsük szinte földig meghajolt, azt hittem, nem
bírják már erővel, és fájdalmasat reccsenve engedik át a győzelmet a
szélnek. De nem így lett, kitartásuk, erejük nem engedte, hogy
odavessék magukat a pusztulásnak, és feladják, akár csak egy percre is
a harcot.
Mi, emberek naponta nézünk szembe lelki viharainkkal, s mialatt
próbáljuk győzelemre vinni ügyeinket, tükörképet tartanak elénk
gyengeségeink, hibáink. Okuljunk a tapasztalásainkból, és ne törjünk
meg a ránk nehezedő terhektől, az anyagi világ csábításaitól,
kísértéseitől. Ha a teremtő Isten megóvja a fák életét, akkor az őbenne
bízó, őhozzá forduló embernek százszoros oltalmat és menedéket nyújt...

Imádság: Urunk, óvjál minket a viharokban is.

 Ámen.